Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

Az intézők titka, mit rejt a jövő méhébe. Szerintem a főfeladat volna, előbb az egész országban a megyék területének okszerű kikerekitése, a mostani határokra tekintet nélkül, a megyékben pedig előbb a járásbíróságok területének, és csak ez után a székhelyek oly módon megállapítása, hogy az ahhoz beosztott községek könnyen eljuthassanak, de hogy a jogkeresők igényei teljesen kielégíthetők legyenek, a közigazgatási hivatalok, szolgabírói, adóhivatali székhelyeket is a járásbíróságok részére meghatározott székhelyen kellene elhelyezni, mert csak így lehetne azon visszás állapot megszüntethető, melynek fennállása mellett napokat kell utazni a jogkereső félnek egyik helyről a másikra, hogy részben polgári kötelességét teljesíthesse, részben panaszait, jogos igényeit pedig érvényesíthesse. A törvényszék elnökei egy izben fel is lettek hiva, hogy tekintet nélkül a régi megyehatárokra, ugy a törvényszékek, mint a járásbirósági területek felosztására egy uj tervet készítsenek, s javaslataikat egy térképpel támogatva terjesszék fel. Tudomásomra a törvényszéki Elnökök nem késtek felterjesztéseikkel, de fájdalom, javaslataik máig a kormány előtt elintézetlenek,

188 sőt mi több, mint a Balassagyarmati törvényszék területén megesett, oly községek, melyek közelségüknél fogva a BGyarmathi törvényszékhez voltak beosztva — Zahora, Nagy-, Kispalojta, melyek lakóinak, hogy Ipolyságra eljussanak, B.Gyarmaton keresztül kellett utazni, az Ipolysági törvényszékhez visszacsatoltattak. Mert közigazgatás tekintetében Hont vármegyéhez tartozók, így kívánta ezt a főispán, a közérdek ellenére, a kortesválasztási célok, érdekek előnyére. A törvénykezés, a közigazgatás rendezése most van (a mostani jelszók szerint) consideratio alatt.

189 Mit rejt a jövő méhe, csak az fogja megtudni, aki megéli azt, ha az örökös hullámzatok között megélheti. No de e kis kitérő után, mi nem is tartozik életfolyamomhoz, befejezéséhez értem, s ezért kell még megemlítenem, hogy 1872 jan. l-ő napjától kezdve, 1889 évi december végéig mint törvényszéki Elnök, szakadatlanul őrködtem a B.Gyarmati k. Törvényszék s ehhez tartozó k. járásbíróságok igazságszolgáltatása felett, és ismerve azon kötelezményeket is, melyeknek pontos teljesítésétől függ a rend fenntartása, azokat 17 évig vezettem is. Azonban a folytonos, erős küzdelem fel és lefelé és sokszor eredmény nélkül, annyira idegesített, hogy 1889 évi Január első napjaiban, indokolva, hogy 72 évem közel, az ig.ü. ministeriumhoz beadtam lemondásomat, mit ő Felsége 889 jan. 24. kelt legkegyelmesebb elhatározással elfogadni méltóztatott. Ezzel 1848 év előtt mint megyei tisztviselő, al- és főjegyző 12 év, 1848—1861. képviselő, 867 apr. 25-től 1871 december 31-ig mint első alispán, 1872. jan. 1-től 1889 jan. 24-ig mint törvényszéki elnök hivatali közpolgári szolgálatot végleg befejezvén, családi magányomba tértem vissza, azon öntudattal: hogy a közpályán, minden körülmények között polgári kötelességemet lelkiismeretem tanácsa szerint, hiven folytatva, s azt hun teljesítve, a nagy közönségnek bizalmát kiérdemlettem, mire nagy súlyt fektetek, mert az oly nagy jutalom s kitüntetés, minél nagyobbat földi hatalom nem adhat. Most egyedül családomnak élek. Fő s egyedüli törekvésem, gondom, hogy minden egyes tagjának boldogságát elősegítsem. Napjaim, a legszebb része, már a múlté lévén, az alkonyat felé sietnek. Ismerem s tudom azt, hogy minden lény születés órájától kezdve-percenként közeledik a végenyészethez, s hogy azt a végzet rendelkezése ellenébe senki ki nem kerülheti, de nem tudom, melyik pillanatban kell költöznöm oda, hol szüleim, rokonim, barátim örök nyughelye mellett a hely részemre is készen van, — igaz, nem hivom az órát, de nem is rettegem, mert ugy is mint ember, ugy is mint polgár, kötelességemet hiven teljesítvén, a sok bizalmat, szeretetet, az élet legnagyobb kincseit magammal viszem. Losonc, 1893. Sept. 11. Frideczky Lajos