Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)
előtt, kizárólag német nyelven beszélhetünk, - ezt megígérve, néhány perc múlva Madách Imre két szuronyos katona között megjelent, a találkozásunk öröme érezhető, de kifejezhetetlen volt. A találkozás ellenőrzésére ott hagyott katona pedig hozzánk közeledvén kijelentette, hogy teczésünk szerint beszéljünk azon nyelven, ami nekünk legalkalmasabb, s visszavonult a szoba legvégső zugába, s két katona pedig eltávozott. Én azonban az engedély feltételét betartván, valamint Madách is, kizárólag az otthoni viszonyokról társalogtunk, míg a szabott idő letelvén, egymástól bucsut véve Madách Imre barátom zárkájába visszatérve eltávozott. Én szintén távozni akartam, midőn a mellék szoba ajtaja felnyílván, egy cs. és k. őrnagy jön be és szóllit meg e szavakkal: hogy van, gratulálok, hogy ön is az ő Felsége által megkegyelmezettek egyike, - meglepve fordulok feléje, s felismerem, hogy ezen törzstiszt az, ki 1850 évekbe, midőn hadi törvényszék előtt állottam, még mint százados vádló hadbíróm volt, hajói emlékszem Hinaisz nevü. 13 3 A találkozásunk örömét kifejezve, válaszoltam: hogy engedje meg, hogy ez alkalmat felhasználjam hálás köszönetem nyilvánítására, mert az ő igazságos eljárása volt egyedüli alapja, hogy ő Felsége a Király kegyelmében részesültem. Azonban folytatva igy szólt: értesültem, hogy édesatyja meghalt, fogadja őszinte részvét nyilatkozatomat, - megköszönve a részvétet, meglepetve kérdeztem,miként értesült gyász esetemről, — no tudja mit, ha még mai nap itt időzik, délután 4 órakor, látogasson meg — megmondva a szoba számát. Pont 4 órakor megjelentem a szálláson, a szokott üdvözletek után azt mondja, önnek otthonában sok ellensége van, csak képzelje — Attya halála után, nézzè a jelentést — kezembe adja — az ottani államügyész (De Adda Elek) 134 1851-ben azon véleményt terjesztette fel, hogy mivel édesattyának életében a Tereskei birtok, mint attya kizárólagos tulajdona, 1849-ben lezárolható nem volt, attya bekövetkezett halálával pedig annak egyedüli örököse ön, következőleg az állam részére lezárolása most már lehetővé vált, s annak eszközlésére intézkedéseket kér. Ezen jelentés nekem adatott ki, önnek a hadi törvényszéken vádló hadbírója voltam, én pedig azt véleményeztem: hogy ön ellen 1850 július 30-án kegyelem utján minden további eljárás beszüntetett, édes attya pedig 1851 június 24-én halálozott el, s igy ön mint megkegyelmezett öröklötté a birtokot, ennek az állam részére lefoglalása törvény szerint el nem rendelhető. Mely véleményem alapján az államügyész kérelmével elutasittatott. Ez jellemzi, hogy az akkori időben a jogi fogalmak mily különbözőek voltak a polgári s katonai hatóságok körében, a polgáriak az ártatlanok zaklatása, a katonaiak a lehetőségig a törvényes eljárás megtartása tekintetében. Volt hadbirámnak jó akaratát látva, még azon kérdést intéztem hozzá, nem volna e lehetséges, hogy még egyszer beszélhetnék Madách Imrével, ő azt nem tartotta célszerűnek, de úgymond, ez Madách hadbirájától függ, — keressem fel azt. Tanácsát követve felkerestem Madách hadbíróját, ki oda nyilatkozott, hogy ő szivesen megengedi, de ez nem lenne Madách érdekében jó, mert gyanúra szolgáltatna okot, mivel pedig ő kihallgatásom alkalmával azt tapasztalta, hogy én igaz barátja vagyok Madáchnak, alig hiszi, hogy ezen különben is szükségtelen találkozással Madáchnak ártani képes legyek, előre is biztosithat, hogy Madách letartóztartása legközelebb meg fog szűnni. Tanácsát köszönettel fogadva, Pozsonyt még az nap elhagytam. Alig pár nap multával orvosi rendelet folytán Budára a Császár Fürdő használata végett utaztam, a közigazgatási hatóságtól 8 napra nyert engedély mellett, mit 8 napról 8 napra megújítani kellett, még mindig rendőri felügyelet alatt állván. Néhány nap multával Pesten Madách Imrével találkoztam, kit Pozsonyból minden birói határozat nélkül szóbelileg Pestre rendeltek be, hogy magát a rendőrségnél jelentse, s ott tartózkodjék további intézkedésig. A találkozás kellemes volt, Madách még elképzelni sem tudta, mit rejt érdekében a jövő, naponta együtt voltunk, még az én gyógykezelésem véget érve, Tereskére haza utaztam. Nem telt el 7 nap, midőn Madách egy városi bérkocsin Tereskén nálam megjelent, egymást üdvözölve elbeszélli, hogy őt a rendőrfőnök Protman 135 magához rendelte, s meghagyta neki, hogy 24 óra alatt hagyja el Pestet, s utazzon haza.
