Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

trónöröklési joga jött tárgyalás alá, s ez utóbbi bitorlónak mondatott ki, azon kérdést intézte hozzám, hogy jelen voltam e azon ülésben, s hozzá járultam e szavazatommal a határozathoz, azon válaszomat, hogy Pesten sem voltam, s igy abban részt sem vettem, továbbá hogy Lamberg meggyilkolása napján Pesten voltam e? nemmel feleltem, mire a hadbíró azon megjegyzést tette: hogy rossz képviselő voltam, mert - úgymond -: feleleteiből az tűnik ki, hogy többet időzött otthonában, mint az országgyűlésen. Továbbá 3 levelet adott kezembe, melyeket én Görgey táborából, hol kormánybiztos voltam, Kossuthnak futárok által Debrecenbe irtam, s azt kérdezte, hogy azon leveleket én írtam e? Sajátkező írásom lévén, igennel feleltem. Minden további zaklatás nélkül hivatalos iratai közé visszahelyezte. S most következett a legfontosabb kérdése. — Április 14. jelen voltam e az ülésben? Egész őszinteséggel igennel feleltem. De megjegyeztem, hogy a megelőző zárt ülésben Kossuth indítványa ellen szavaztam, sőt a békepárthoz tartozván, határozott állást foglaltam a mellett, hogy legelső alkalommal a határozatot megsemmisítő indítványra szavazok. Mi meg is történt volna, ha Kossuth az országgyűlést fel nem oszlatja. Nagy súlyt fektetve azon pénzösszegeknek kezelésére, melyeket a Vármegyék, Városok hadi és sóhivatalok kincstári pénztáraitól utasításom szerint által vettem, valamint arany és ezüst készletek elszállítására, melyeket Selmeci pénzverdében Ritterstein Bányagróf gondozása alatt meghagyva, zár alá vettem, — én a nyugtával igazolván, hogy ellennyugtával igazolt és átvett összegeket a Görgey hadsereg pénztárába befizettem, egy elismerő igazolvánnyal pedig azt, hogy az arany és ezüst készleteknek elszállitásáróli gondoskodással pedig egy honvéd őrnagy, kinek nevére már nem emlékszem, volt megbízva, ki azt teljesítette is tudomásomra, s később Gränzenstein pénzügyi minister

129 kezelése alá kerültek. — Az eredeti nyugtát és igazolványt irataihoz csatolta, hiteles másolatait pedig nekem másnap általadta. Felmutattam ezen felül azon nyugtát is, mellyel azt igazoltam, hogy azon pénzösszegekről, melyek mint kormánybiztosnak rendelkezésemre bocsájtattak, számadásomat beadtam, és a felmaradott összeget visszafizettem. Mire a hadbíró felelete az volt, hogy ezt vizsgálat tárgyává tenni nem feladatuk, és az eredeti nyugtát vissza adta — ma is őrzöm irataim között. S ezzel az én kihallgatásom be lett fejezve. Harmadik nap a jegyzőkönyv olvastatott fel, miben reám meglepőleg hangsúlyozva az foglaltatott, hogy én azért tartottam magamat távol az országgyülésbeni részvételtől, mert előre észrevettem annak meggyőződésemmel ellenkező irányát, — mit én egész kihallgatásom alatt nem mondottam. A jegyzőkönyv felolvasása után a hadbíró azt kérdezte tőlem, helyesen van felvéve vallomása? aláírja? — Én igennel felelve, azt aláirtam, s azt a kérdést intéztem a hadbíróhoz, lesz e még reám szüksége? Azt válaszolta, hogy ha kihallgatásomat valamely körülmény szükségessé tenné, ujabb megidéztetésemet otthonról fogja kérni. Ezen válasz után a vizsgálatot befejezettnek kellett vélelmeznem. * * * A. 3 napig tartott kihallgatásom után, s mi akkori időben a ritkaságokhoz tartozott, igen humánus bánás mellett, a vizsgálat teljesen befejeztetett. B. À Certificat igénybe vételével Tereskére, birtokomra elutaztam Pestről, hova azonban többször bementem a vizsgálat eredményét szimatolni, de erről még a tájékoztatás sem volt lehetséges. Félelem és remény hullámzása közt elmúlt a tél, a tavasz, mig a nyár megszüntette a félelmet, s meghozta az örömet, mert 1850 augusztus hó első napjaiban a lapokból tudomásunkra jött, hogy ő Felsége a Császár mintegy 240 képviselő ellen minden további eljárást beszüntetett 1850 július 30-ikán keltezett rendeletével. De nyugalmas gazdasági foglalkozásomat ismét megzavarta a következő két esemény. Egy éjjel 11—12 óra között zörgetést hallok az ablakon, az ablakhoz megyek, és a félig nyitott redőlön (salu) kérdezem, ki az? Én vagyok a Vadkerti körjegyző, mint Cs. biztos, tessék a gang ajtót kinyitni. Mellette látható volt két zsandár. Én az ajtót felnyitottam, a biztos és a két zsandár bejöttek. A ház felkutatására vagyunk kiküldve, nyissa ki a szobákat. Én a kivánság teljesítésére készséggel vállalkoztam, csak arra kértem a zsandár