Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)
Tanácsát elfogadtuk, és én Huszár Antallal, Huszár Károly rokonával el is indultunk, hogy kimegyünk az országútra, ott bevárandó Rüdiger megérkezését, hogy a tanácsolt kérelmet annak előadhassuk. Menetelünk közben észrevettük, hogy az országúttól a falu felé egy orosz tiszt lóháton közeledik; ruházata mutatta, hogy főtiszt. Visszamentünk. A tiszt egyenesen a falu szélen fekvő Huszár család lakásába ment, s egész őszinteséggel enni kért. Ep ebéd ideje levén, a háziúr ebédre tartotta meg. Elfogadta, de különös se ételhez, se italhoz addig nem nyúlt, mig nem látta, hogy mi is eszünk belőle, s iszunk bort is. Huszár Károlynak jó Penci ó bora lévén, az ezredest felmelegítette. Ezt látva Huszár Károly őt kérte fel az őrség kirendelése végett. Ebéd után azonnal lóra ült, s Vadkertre utazott, de előbb Huszárt arra kérte, adna neki pénzért néhány üveg bort a megízlelt asztali borból. Mi természetesebb, mint hogy a bort megígérte, de nem pénzért, hanem szívességből. Este már ott volt egy tiszt, finlandi 1 * 9 születésű, és 3 közember. A tiszt igen képzett fiatal egyéniség volt, a magyar történelmet bámulatunkra ismerte. Különösen meglepő volt azon nem titkolt véleménye, hogy az 1848-iki törvényeknek épségben fenntartása érdekében fegyveres védelmünket jogosnak jelentette ki, és hogy ha magyar volna, ő is a honvédek sorában küzdene. A három közembert azonban tetőtől talpig előbb el kellett fehér vászon ruhával látni, a posztó felöltőt pedig alaposan megtisztíttatni, mielőtt egy cseléd szobában elhelyeztettek, s naponkint 1 ft-ot kaptak. Meg is hálálták, mert nélkülük Tereske községe — Rétság— Romhány—Vadkert községek közt fekszik, mely 3 helyen mintegy 30 ezer gyalog és lovas orosz katona táborozott — a rablás martalékává lett volna. De ezek a rablásra érkezőket a tiszt vezetése mellett azonnal megfékezték, sőt a tiszt meg is büntette. A büntetés 150—200, 300 bot büntetés volt, mit az agáczfákról levágott gallyakkal vagy kancsukával végeztek. Mintegy három napig táboroztak ott. 3 nap múlva az orosz sereg egy része Losonc felé Görgey seregét űzte, a másik fele Hatvan felé vonult, amely Romhány alatt táborozott. Huszár Károly az igért bort másnap Vadkertre az ezredesnek meg is küldötte. Én vittem saját kocsimon, a kocsist otthon hagyva, én hajtottam a lovakat, a tiszt mellettem ült, két muszka a kocsiban két iczés üveggel kosarakban tartotta a bort. Vadkertre érvén, a vendégfogadó előtt álltam meg, hogy az Ezredes lakházát megtudjam. Amint a lovakat megállitottam, az ivó szobából egy orosz tiszt mezítláb papucsban jött ki, rám mutatva kérdőleg a mellettem ülő tiszttől kérdezte Kossutszki? A tiszt oroszul felelt neki, de amint a bort meglátta, kivett egy üveget, s abból a bort egy huzamban megitta, a tiszt figyelmeztetése ellenére, hogy a bor az Ezredes részére van küldve. A Tiszt a bort az Ezredes szállóhelyére a két közember által elvitetvén és ott az Ezredesnek személyesen átadván, visszajöttünk Tereskére. Az oroszok harmadnapra elvonultak a nélkül, hogy erről az őrzésre kiküldött tisztet értesítették volna, kit Huszár Károly kocsin küldött azok után, kik Hatvan felé mentek. Utol is érték Szécsénke községnél. De ott a kocsisnak gyűlt meg a baja, kit néhány kozák kocsi- s lovastól le akart tartóztatni, mit azonban a tiszt erős fellépése megakadályozott. Az orosz seregek elvonulása után ismét egy várakozó időszak következett. Az előre láthatatlan s reménytelen következmények nyomása alatt augustus havában 120 a fegyver letétel megtörtént, mint a lehetetlen további ellenállás kifolyása. * * * A. A hatalom Haynau táborszernagy kezébe jutott, ki egy Hirdetményben elrendelte,hogy mindazok, kik az önvédelemben, szerintök a forradalomban, bármely minőségben részt vettek, kötelesek 1849 Oktober utolsó napjáig a Pesten székelő katonai főhadparancsnokságánál (Machio tábornagy) 12 1 magokat személyesen bejelenteni — a nem jelentkezők törvényen kivül állóknak fognak tekinteni. Ezen rendelet folytán én is személyesen jelentkeztem Machio főhadparancsnoknál — 1849. november 26-án. * * * B. Jelentkezésem napján Machio tábornok 122 előszobájában Giczy (sic!) Kálmán képviselőtársammal találkoztam, ki szintén jelentkeznni kívánt.
