Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)
ként, hanem csupán a közkatona minőségében. A liberalizmus és a konzervativizmus megyegyűlési összecsapásaiban az utóbbi oldalán alig-alig, akkor is semmitmondóan hallatta szavát. Visszahúzódó hallgatagságára még indokot is talált: jegyzői elfoglaltságát. De ha a vita tétjét szavazásnak kellett eldöntenie, Frideczky tudta, hogy mivel tartozik a hatalomnak: voksával mindig a kormánypárt szavazóinak számát szaporította. Mivel óvakodott elvek kifejtésétől, valójában bizonytalan, hogy szavazatai belső meggyőződését fejezték-e ki maradéktalanul, vagy elsődlegesen a pályáját tekintő és féltő köztisztviselő reflexe nyilvánult-e meg bennük. Csakhogy az elvi meggyőződés előbb-utóbb elenyészik, vagy tartalmában megváltozik, ha önérdekű szempontok uralma alá kerül, sőt egy idő után egyenesen e szompontokhoz idomul. Végül is nem tudható, hogy a reformkori Frideczky közszereplése és elvi alapállása milyen mértékig voltak egymással összhangban. Mindenképpen a korabeli nemesség egyik sajátos típusát képviselte ő: azét a hivatali nemességét, amely éppen hivatali posztja okán érezte kötelességének a hatalomdiktálta politika elfogadását és annak mind saját feladatkörében, mind pedig azon területeken történő támogatását, amelyeken azt e hatalom igénybe kívánta venni. Frideczky a forradalmat megelőző korszak szakmailag felkészült, a kormánypárt törekvéseit saját módján és eszközeivel ugyan támogató, de csendes, a túlzásoktól magát visszafogó megyei bürokratája volt. Főjegyzői tisztségében az 1848. évi átalakulást követően is — egyébként a forradalmi törvényhozás intézkedései alapján — megmaradt. A rendszerváltozás Frideczkynek sem belsőleg, sem pályáján nem okozott törést vagy problémát. Hiszen annyira a bukott érában sem exponálta magát, hogy akár lelkiismerete, akár pártjának tegnapi ellenfelei lemondásra kényszerítették volna. A meghasonlás legcsekélyebb jele nélkül vette tudomásul az új rendet és vitte tovább a főjegyzőséget. Sőt funkciójából eredően különféle ideiglenes megyei bizottságokban is tevékenykedett, amikor 1848 májusa végén az ország új kormánya — mindenek előtt a szorongatott helyzetbe került haza védelmi eszközeinek biztosíttatása céljából — július elejére összehívta a nemzetgyűlést, és kiírta a képviselőválasztásokat. Frideczky nem tájékoztat arról, hogy saját ötlete volt-e a képviselői mandátum megpályázása, vagy pedig mások kezdeményezésére indult a választási küzdelembe. Az a körülmény, hogy az 1843—44. évi országgyűlésen a távollevő gróf Zichy Pál képviseletében már részt vett, és így közvetlenül bepillanthatott a törvényhozás munkájába, mindkét feltételezésnek alapja lehet. Ismeretes az is, hogy az ország számos megyéjében a közigazgatási apparátust kézben tartó nemesség, pontosabban annak vezető csoportja, az egyes kerületekben előre megállapodott a képviselőjelöltek személyében, és így nem hivatalosan még a szavazás előtt elosztotta a mandátumokat. 17 Ezen eljárás nyomai Nógrádban is megfigyelhetők, ámde itt nem minden kerületre vonatkozó érvénnyel jött létre egyetlen személyt illető megegyezés. Sikertelen maradt az ilyen irányú kísérlet a nógrádi kerületben is, ahol a fellépett (felléptetett) Frideczkynek két másik pályázóval kellett a mandátumért megküzdenie. Az első menetben egyik jelölt sem kapta meg az 1806 leadott szavazat általános többségét, amely a vonatkozó törvények értelmében elnyerőjének a képviselőséget jelenthette volna. A június 27-én megtartott második voksoláskor az 1800 szavazó közül 923 Frideczky t tisztelte meg bizalmával, és 46 vokskülönbséggel, Muzslay Sándorral szemben, számára biztosította a kerület mandátumát. 1 8 Nógrádi képviselőként felköltözött Pestre, és rokonának : Huszár Károlynak terézvárosi házában, az Országút utca 1. sz. alatt szállt meg. 19 Ekkor még nem sejtette, hogy képviselői minőségében bizonyos értelemben — bár nem nagy, de — egyedülálló szerepet fog majd játszani az egymásra gyorsan torlódó események során. Az újonnan kidolgozott házszabályok értelmében a megjelent képviselőket az alakuló ülésen sorshúzással 9 osztályba osztották, hogy a napirendre kerülő tárgyakat előbb ilyen kisebb közösségekben vitathassák meg. Frideczky a 6. osztályba került. 20 Minden egyes osztály egy-egy másik osztály képviselőinek megbízóleveleit vizsgálta felül, és a 6. osztályét ellenőrző 5. osztály előadója: Pap János, a képviselőház július 6-i ülésén jelentette, hogy a 6. osztály valamennyi tagjának megbízólevele, így Frideczkyé is, érvényes. 21 Frideczky így választóinak teljesjogú képviselőjeként vett részt azon az emlékezetes július 11-i ülésen, amelyen a ház tagjai egyhangú felállással mondtak igent Kossuth 40.000.000 forintot és 200.000 katonát kérő felhívására.
