Madách Imre dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 13. (Salgótarján, 1984)

II. rész (1842-1864) - 258. Nógrád vármegye bizottmánya Madách Imrét az 1861. évi tisztújítás szavazatszedő bizottságának tagjai közé választja (Balassagyarmat, 1861. január 7.)

— a törvényszéki táblabírák sorában is megtaláljuk, — Nógrád vármegye új közigazgatási rendszerének kidolgozására alakított bizottság tagja, — részt vesz a Nógrád vármegye népéhez intézett felhívás megfogalmazásában, — a megszűnt császári hivatalok iratanyagának átvételére alakított bizottság elnöke a gácsi járásban, -— tagja a megyei költségvetést kidolgozó választmánynak, — az országgyűlési képviselőválasztás rendezőbizottságának (a losonci kerületben), — az építendő utak és a közmunka célszerű felhasználására alakult bizottságnak, — a megyei önkormányzat kidolgozására szervezett bizottságnak, — az 1861. február 18-án megtartandó törvényszék tagjává választják, •—-meghagyják, illetve ismételten a törvényszéki bírák sorába választják, — aláírója annak a megyei határozatnak, mely az októberi diplomát és az 1861. február 26-i pátenst törvénytelennek nyilvánítja, — mint a megyei önkormányzat kidolgozására alakult bizottság tagja, többször állást foglal az 1848-as törvények mellett. S nem utolsósorban mint Nógrád vármegye balassagyarmati választókerületének országgyűlési képviselője, következetes szószólója a megyében és a megyén kívül az 1848-as eszméknek. Madách Imrének az 186l-es eseményekben betöltött szerepót bizonyítja nemcsak a bizottságok nagy száma, amelynek tagja, szervezője, hanem az egyes bizottságokban született határozatok, döntések hangvétele. Megfogalmazásukban nem nehéz a kiforrt, „politikai hitvallás"-ában megkeményedett, széles látókörű, töretlen elvhűségről tanúskodó, bátor politikus hangját felismerni. (Országgyűlési beszéde külön elemzést érdemel.) De ugyanígy az ő hangját, szellemét ismerhetjük fel abban az óvásban, amelyet a január 7-i ősközgyűlésen, a király által kinevezett főispán beiktatása alkalmával a megyegyűlés jegyzőkönyvbe iktatott: „Midőn e' megye közönsége nyolczszazados önkormányzati jogaiba magát visszahelyezi s elidegeníthetetlen jogainak gyakorlatát számos törvények, 's különösen az 1848-ik törvény alapján évtizedet haladó alkotmány ellenes országlás által nem törve de törvényes s alkotmányos küzdelmei öntudatába átveszi erkölcsi kötelességének tartja kijelölni azon ösvényt, melyen ezentúl nem csak haladni akar, de az alkotmány adta hatalmának egész súlyát mérlegbe vetve megvédeni és legszebb 's legszentebb kötelességének ismeri." (257. sz. dok. 7. bekezdés) Mely óvás az 1860. évi októberi diplomát és minden, ennek nyomán születő intézkedést törvényellenesnek nyilvánít (Vö. 257. sz. dok. további bekezdései), és kifejezi, hogy a leghatározottabban tagaszkodnak az 1848-as törvényekhez. (Nm. Bizottm. jkv., SZB Madách 105. p., SZABÓ 20. p., MT SzG-y 268. p.) Vö. SZABAD: i. m. 345