Madách Imre dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 13. (Salgótarján, 1984)

II. rész (1842-1864) - 194. A Madách-örökösök alperesi fellebbezése Paczolay Nárcisz törvényszéki beadványára (Balassagyarmat, 1853. június 13.)

J = JSfm. Gs. Kir. Tszék (kútfős) III. 317/1854. szám, a belső oldal megjelent Kr. 33-34. p. K — özv. Madách Imréné, Madách Imre, Madách Károly, osztály egyezség : Egy-egy dokumentum kapcsán már többször szóltunk a Madách-család pillanatnyi anyagi, gazdasági helyzetéről. Jelen dokumentumunk és a továbbiakban előforduló birtokperek, betáblázási végzések, zálogváltó perek, adóssági keresetek, ügyvédi meghatalmazások stb. megértéséhez azonban nélkülözhetetlen - jelen ismereteink alapján - a téma rövid, tömör összefoglalása. Az 1848/49-es események, a jobbágyfelszabadítás a Madách-családot, birtokát, mint általában a középnemesi családok birtokait, meglehetősen szétszórt, kevésbé tagosított (hiszen csak Tóthartyánban történt meg a tagosítás, bár Madách Imre kérte az alsósztregovai határ összesítését is; külterjes, a pusztákon, réteken juhokat tartanak), pénzhiánnyal küzdő állapotban találja. Hiába tesz ki a Madách birtok ez időben több mint 8000 holdat - 3705 hektár -, a pénzhiány csak kölcsönökkel, zálogokkal, betáblázásokkal tartható „egyensúlyban". Összeroppanását siettetik az 1850-es évek, amikor is az úrbóii kártalanítás, az úrbéri kárpótlás folyamata meglehetősen vontatottan halad. A Nógrád megyei Levéltárban, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában fellelhető dokumentumok (a Madách-család osztályegyezsége Alsósztregova 1850. július 14, a Madách-testvérek kiegészítő állásfoglalása, Csesztve 1851. december 1.), ezek közzététele, feldolgozása (Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez c. kötet és Kerényi Ferenc: A Madách-család osztályegyezsége c. tanulmány, megjelent a Nógrád megyei Múzeumok Evkönyve 1979). alapján elmondhatjuk, hogy bár Madách Imre özvegye 1850. szeptember 4-én bizonyítványt kap arról, hogy nem vett részt a szabadságharcban (Kr: i. m. 26-27. p., jelen összeállítás 144-145. dok.) — ,,az 1849. jiílius 7-i császári rendelet értelmében a forradalom alatti hűségüket igazolni tudók 1848. november 1-től elő leg jogosultak a majdani úrbéri kártalanítás terhére. 1850. november végéig azonban mindössze 57 fő kapott ilyet, elsősorban politikai szempontok alapján." - Madách Imréné nincs a jelzett 57 fő között. 1851. szeptember 25-én fiát, Madách Imrét hatalmazza fel az úrbéri kártalanítási előlegek felvételére, de december 27-én, valamint 1853. január 13-án Nógrád megyei és február 3-án Hont megyei (Nagycsalomja) birtoka után özv. Madáchné vesz fel úrbéri kártalanítási előleget. (Az első-második kártalanítási előleg Kr: i. m. 31-32. p., jelen összeállítás 157., 161. dok. A „harmadszori kártalanítási előleg"-re vonatkozóan ld. jelen összeállítás 176-183. dok.). Közben keletkezik (1850. július 14.) az osztályegyezség, de mint a fentebbi dátumok mutatják — hitelesíttetésére és életbe léptetésére nem kerül sor, mert az akadályozta volna a kártalanítást -. Nyilván ezért és Madách Imre fogsága miatt késik az örökösök kiegészítő állásfoglalásának végrehajtása. "Végül 1853. szeptember 23-án költözik - az osztályegyezség értelmében - Madách Károly Csesztvére és Madách Imre Sztregovára. Szükséges még megemlíteni, hogy a Madách-család, a Madách-fiúk politikai múltjának mérlegelése nélküli „úrbéri kárpótlás folyósításának" előzménye lehet valószínűleg az az 1851. március 13-i rendelet, mely „egyszerűsítette az előleg kifizetésének ügyrendjét, a magaviselet megállapítása pedig nyomozati eljárás helyett csupán azokra tartalmazott megszorítást, akik 1848/49. évi tevékenységük miatt idézés vagy vizsgálat alatt állottak. Ezért folyamodhatott az 1529/1852. sz. megyefőnöki irat szerint a két, a szabadságharcban tevőlegesen részt vett Madách-fivér az úrbéri kártalanításért, s a. megyefőnök elrendelte tájékozódás sem politikai múltjukra vonatkozott, hanem annak megállapítására, jogosultak-e ilyen összegek felvételére." Az osztályegyezség végrehajtása azonban nemcsak Madách bebörtönzése miatt késik, hanem az 1852. november 29-i, az ősiség megszűnéséről intézkedő császári 226