Madách Imre dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 13. (Salgótarján, 1984)
II. rész (1842-1864) - 129. Tudósítás Madách Imre nővérének, Madách Máriának megöletése tárgyában (Szeged, 1850. január 21.)
Szeged, 1850. január 21. A Magyar Hírlap című hivatalos lap múlt óv december 8-i 21. számában több olyan tárgyról adtak hírt, melyeket a Krassó megyében levő Facsót környékéről hazatérő 8 honvédtől vettek el, akik azokat már maguk között szétosztották és melyeket jelenleg Szegeden őriznek. A közlés nyomán Babarczy Antal méltóságos úrnál Pesten jelentkezett egy bizonyos Huszár József úr és az említett tárgyakra igényt jelentett be. Ennek az úrnak nyilatkozatából kitűnt, hogy fiának, Huszár Józsefnek (aki a forradalmi hadseregben szolgált) a hitvese, Madách Mária a magyarországi forradalom befejeződése idején egy szolgával és egy gyerekkel Lúgosra, a férjéhez utazott. Eközben azonban valószínűleg oláhok megölték és kifosztották, mivel többé nem ért vissza. A szolga pedig, akinek sikerült megmenekülnie, jelenleg a Nógrád megyei Sztregova helységben, Madách Imre úr szolgálatában található. Mivel a nevezett szolgának vallomása e szerencsétlenségre vonatkozóan jelentős felvilágosítást nyújthat, szolgálati barátsággal felkéretik Nagyságod, hogy a nevezett szolgát erről az esetről kihallgatni szíveskedjék, és az általa előadottak alapján mindent tegyen meg azoknak a körülményeknek felderítésére, amelyek elősegítik a rablógyilkosok megtalálását. A fenti eljárásnak minél gyorsabb lefolytatása annál is inkább szükséges volna, mivel az említett 8 honvédet a vizsgálat eredményéről szóló jelentós beérkezéséig Nagyságod nevében fogva kell tartanunk. A Cs. Kir. Ker. Főbiztos Gyulai Gaál Ede helyett Szabó László előadó J = Nmf. 996/1850. szám, megjelent Lné 69-70. p. K = A szabadságharc bukása után az egész ország, így Nógrád megye is a Habsburg ház központosító törekvéseitől, nyílt katonai diktatúrájától szenved. Az önkényuralmi rendszer tervszerűen, fokozatosan törekszik Magyarország önálló államiságának megszüntetésére. Az 1849 júniusától érvényben lévő ideiglenes rendszer az október 24-ón kiadott rendelettel nyer végleges formát. A végrehajtó hatalom a katonai parancsnok, Haynau kezébe kerül; mellette a polgári ügyek intézője br. Geringer Károly belső titkos tanácsos. Az országot hat katonai kerületre osztják, élén a cs. kir. katonai parancsnokság. A hat kat. kerület, ill. kat. kerületi parancsnokság: 1. Sopronyi Csász. Kir. Kat. Kerületi Parancsnokság, 2. Pozsonyi Csász. Kir. Kat. Kerületi Parancsnokság, 3. Kassai Csász. Kir. Kat. Kerületi Parancsnokság, 4. Buda-Pesti Csász. Kir. Kat. Kerületi Parancsnokság, 5. Nagy-Váradi Csász. Kir. Kat. Kerületi Parancsnokság, 6. A Temesvári Bánát ós Szerb Vajdaságban lévő Parancsnokság. Egy-egy katonai kerülethez két-három polgári kerület tartozik. A katonai kerületi parancsnok mellé beosztva a polgári ügyek intézője. Nógrád vármegyét a pozsonyi kerülethez sorolják. A kerület katonai parancsnoka Gerstner József csász. kir. vezérőrnagy, a miniszteri biztos gr. Attems Henrik. A katonai kerületen belül Nógrádot a besztercebányai polgári kerületbe sorolják Bars, Hont ós Zólyom vármegyével egyetemben. A polgári kerület élére Liptószentandrási Andreánszky Sándor kerül. Hatásköre Zólyom, Bars, Hont és Nógrád vármegyékre, valamint Beszterce-, Brezno-, Libet-Bánya-, Korpona-, Zólyom-, Körmöc-, Üj Bánya-, Selmec-, Béla- és Baka-Bánya királyi városokra terjed ki. A kerülethez tartozó minden megye ólén kormánybiztos, vagy ahogy akkor nevezték, „megyefőnök" áll. Nógrád vármegye kormánybiztosa 1850-1853 között Bory Pál. 149
