Jobbágyvilág Nógrádban. Tájékoztató a levéltárban őrzött feudális kori összeírásokról - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 12. (Salgótarján, 1989)
Függelék - IV.l.B. Közgyűlési iratokból kigyűjtött összeírások
gyei Múzeumok Évkönyve. 11. 1985. 229-263. p. Maksay Ferenc : Urbáriumok. XvT-XvTI. század. Budapest, 1959. Makkai László : I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai 16311648. Budapest, 1954. 17. RAGADOZÓ" MADARAK (Aves rapaces) összeírásai Evköre: 1746-1783. Számköre: 236-260. A minden járásból megmaradt összeírások a jobbágyterheknek egy érdekes, kevésbé ismert formáját világítja meg a 18. század második feléből. A jobbágyközösségek a községre kivetett dicák arányában kötelesek voltak részt venni egyes madarak irtásában, melyek részben a vetésekben tettek kárt pl. a verebek, mások, mint a ragadozó madarak a baromfikat dézsmálták, de az apróvadban is kárt tettek. A legkitartóbban a verebeket kellett a jobbágyfalvaknak irtani, s évente egy-egy közösség 1000-1500 verébfejet is beszolgáltatott a hatóságnak, mert ha nem, akkor fizetniük kellett. Ugyanez állt a ragadozó- és dúmadarakra a varjúra, szarkára, hollóra, csókára, ölyvre, sólyomra és így sorolhatnánk tovább. Az összeírások tartalmazzák a község nevét, az az évi dicaszámot, a kivetett beszolgáltatni köteles madárfej mennyiségét, — a ténylegesen beszolgáltatott mennyiséget, a restanciát —, a hátralékot és annak pénzbeli értékét. A madarak átváltása dicára az alábbiak szerint történt. 10 dicánként 1 hollót (corvus), 1 sast (aguila), 1 kányát (milvus) 3 dicánként 1 csókát (monedula) 2 dicánként 1 varjút (cornix), 1 szarkát (pica) és 1 dicánként 20 verebet (passer) kellett elejteni, fejét bemutatni. A hiányzó madárfejeket a közösségnek a fenti átváltás szerint, "adagonként" l-l krajcárral kellett megváltania. 18. TOZOLTÚSZEREK (Incendiaria) összeírásai Evköre: 1776-1786. Számköre: 261-263. Nógrád vármegye a 17-18. században hatalmas erdőségekkel rendelkezett. Az uralkodó fafajta a tölgy, a bükk, s az északi részeken helyenként a fenyő. így természetes, hogy a megyében az építkezések anyaga a fa volt. A jobbágyok fából építették házaikat, istállóikat, gazdasági épületeiket. /I/ A fából "összerótt" szalmával vagy zsúppal fedett házak a szabadkémények miatt hamar lángra kaptak. A dohányzás is számos tűzeset forrása volt. A gyakori tűzesetek miatt a megye sokszor elrendeli a fából való építkezés tilalmát (1793, 1794, 1796, 1798-as években), de hogy mennyire nem volt foganatja a rendeletnek azt bizonyítja egy 1807-es jegyzőkönyvi részlet: "... Az újonnan épített házaknak falait az adózó népnek fábul csinálni szabad ne legyen, több ízben hozatott régi rendelkezések megújltatnak ..." IV A tűzesetek megelőzésének, a tüzek gyors eloltásának a fentiek mellett egyik előfeltétele volt, hogy a falvakban számba vegyék a tűzoltásra alkalmas eszközöket. Az összeírások képet adnak a korabeli tűzoltóeszközökről. Az összeírások rovatai: - A helység neve - Tűzoltóeszközök száma: létrák, horgok, csáklyák, bőrvedrek, kapák, fakan-
