Nógrád megye tanácsai és a szövetkezetek 1950-1970 - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 10. (Salgótarján, 1980)
Bevezető
kezetek, a kiskereskedelmi forgalomban való részesedési arányok nagyjából megfelelnek az országos átlagnak, hiszen a számadatok szerint ez az érték 1952-ben 39,4% 1965-ben 38,6% 1970-ben 43,2% Megyebeli földművesszövetkezeteink tevékenységét a bemutatott dokumentumok is jól jellemzik, szervezeti kereteik alakulásáról pedig azt érdemes megemlíteni, hogy az 1950-es évek elaprózódó földművesszövetkezeteinek feladatait az 1970-es évekre az egyesült ÁFÉSz-ek vették át. Az ésszerű, a területi szempontokat figyelembevevő egyesítések mértékét jól lemérhetjük abból a tényből, hogy a megye területén 1979 év végén mindössze 13 egyesült ÁFÉSz működött. Ezeknek célja egyébként, akár korábban a földművesszövetkezeteké, az, hogy „szolgálják a tagok fogyasztói és kistermelői érdekeit, elsősorban szakszerű bolthálózat megteremtésével, megfelelő áruválaszték biztosításával.. ,12 A szövetkezeti szektor részaránya országosan is és így megyénkben is a mezőgazdasági ágazatban a legszámottevőbb. Nógrád esetében az arányt még növeli az a körülmény, hogy a megye két állami gazdasága a mezőgazdasági földterületnek csak 5,3%-án gazdálkodik, a terület nagyobb része a mezőgazdasági szövetkezetek kezelésében van. A szervezeti keretekre itt is az áll, amit a földművesszövetkezeteknél említettünk. A termelőszövetkezeti csoportok első szervezési időszakában a helyi vezetés — a központi pártszervek intencióinak megfelelően — a szervezésben a mennyiségi mutatókat tartotta a legfontosabbaknak, így érthető, hogy az 1951. év végén, miután a megyei pártbizottság hetenként előírta, hogy a járásoknak hány embert kell beszervezniük, az ipari jellegű Nógrád megyében már 105 tszcs működött (helyesebben csak létezett).13 Később ez a szám még tovább emelkedett és az 1958—1960 közötti nagy átszervezés alkalmával meghaladta a 150-et. Az ésszerűség, a földrajzi adottságok figyalembevétele, a gazdaságosság szempontjainak érvényesítése következtében azonban megyénkben is megindult a termelőszövetkezetek összevonása, az 1970. évben számuk már a 60-at sem érte el. (Jellemző a folyamatra, hogy 1979. végén a megyében már csak 34 termelőszövetkezet működött). A szövetkezeti gazdasági szektor említett három fő ágazatának fejlődésében több periódus választható külön. Bár ezúttal nem feladatunk, hogy ennek a kérdésnek a részleteibe bocsátkozzunk, annyit feltétlenül ki kell emelnünk, hogy két olyan nagy fontosságú csomópont van, melynek eseményei, illetve következményei mindhárom ágazatban éreztették hatásukat. Az egyik ezek közül a Magyar Dolgozók Pártja 1953. június 27—28-i ülése, ahol a Központi Vezetőség feltárta a pártvezetőség addigi legfőbb hibáit, melyek a politikai irányvonalban, a gazdaságpolitikában és a gyakorlati tevékenységben nyilvánultak meg. Mivel a Központi Vezetőség döntése alapján az új politika fő vonalát a kormány új elnöke Nagy Imre ismertette, mint kormányprogramot,11 a dokumentumokban mindenütt csak „új kormányprogram” megnevezéssel látjuk emlegetni az irányelveket. 7
