Nógrád megye tanácsai és a szövetkezetek 1950-1970 - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 10. (Salgótarján, 1980)
Dokumentumok - I. Kisipari termelőszövetkezetek, földművesszövetkezetek
az eIjSö lépések a szécsényi járás kisipari SZÖVETKEZETEINEK MEGALAKÍTÁSA ÉRDEKÉBEN 1951. május 31. Az ipar vonalán a kisipar állandó zsugorodása tapasztalható. Amíg a múlt év végén még mintegy 400 iparost tartottunk lajstromban nyilván, addig jelenleg már csak 240 kisiparos működik a járás területén. Amilyen fontos a központi feladat, a szövetkezetek megalakítása, addig a meglévő kisiparosok átszervezése és átépítése csakis kellő meggyőződés és önkéntes belépés alapján valósítható meg ezért, itt a központi feladatok és célok figyelemben tartása mellett — a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. A meglévő kisiparosok működését még kellő megértéssel kell kezelni, mert hiszen működésükre, így főleg a falusi cipészekre, szabókra, kovácsokra stb. még mindig szükség van. Nem jelentette ez azt, hogy kellő körültekintéssel a szövetkezetek szervezése meg ne induljon. Ez erősebb irányzatot f. évi januárban vett. Ennek eredményeképpen megalakult az OKISZ kiküldött, valamint a járási tanács ipari előadója, a párt képviselője jelenlétében a cipészek és szabók kisipari szövetkezete. Működését ez a szövetkezet eredetileg f. évi május hó 20-án kezdte volna meg 13 taggal. Később azonban kellő megszervezés, üzlet- helyiség biztosítása, a meglévő munkák befejezése érdekében az OKISZ- vel karöltve, úgy döntöttek, hogy szövetkezet f. év június 15-én kezdje meg működését. Ez most már befejezett tény, f. év június 15-től már lehetővé lesz téve, hogy a dolgozók ruházati szükségleteiket szövetkezeti úton biztosítsák. A szövetkezet megalakulására irányuló törekvés következménye az, hogy magán kisipart nem adunk ki, illetve 1951. évben egyetlenegy ipar volt kiadva Ludányhalászi községben, egy fizikailag rokkant személy részére adtunk ki csizmadia iparra jogosító iparigazolványt. Ebben az esetben a méltányolandó körülmények folytán az ipar kiadását, úgy az ottani helyi tanács, mint a KIOSZ véleményezte. Miután a felső szempontok sérelme nem állott fenn, az engedélyt kiadtuk. A szövetkezetesítés kérdése a leggördülékenyebben haladt a szabó és cipészek vonalán, a legnehezebben az asztalosok között, miután ezek gépi felszereléseik sorsa felől aggódnak. A múlt évekhez viszonyítva a kisiparosok is átérzik a szövetkezete1. it
