Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - III. A feudalizmus utolsó évszázada és a reformkor (1711—1848)

BÉRCZY JÁNOS MEGYEI FŐORVOS JAVASLATA A HIMLŐ VÉDŐOLTÁS BEVEZETÉSÉRE 1821 Tekintetes nemes vármegye! Midőn az ezen folyó 1821. esztendőre a 15 féle tárgyakról szóló orvosi tudósításokat szerencsém vagyon a tekintetes nemes vármegyének azon alázatos kéréssel benyújtani, hogy azokat a főméltóságú királyi magyar helytartó tanácsnak felküldeni méltóztassék, szomorú kötelességemnek tartom egyszersmind alázatosan jelenteni, hogy a tehén- vagy mentő himlőnek oltása, mely a maradéknak mind életben, mind épségben való megtartása végett a publikumnak legnagyobb figyelmét, az orvosoknak pedig legbuzgóbb serénységeket megérdemli, nem elegendő s óhajtott előmenetellel folytattatott ezen esztendőben; minthogy öszvességgel a béoltatottak száma csak 1234-re mégyen, amint az az ide rekesztett tabelláris összeírásból kitetszik. Igazságtalanul vádolnám a seborvos urakat, ha talán azt mondanám, hogy az ő lágy szolgalatjuknak következése volna az a csekély előmenetel, ámbár nem mind egyformán feleltek meg ebbéli kötelességeknek, s egy közülük csak 30 gyermeket tudott beoltani az egész hosszú esztendőben: sőt önnön tapasztalásából állíthatom, hogy az ezen jótéteilel ellenkező vak népet minden polgári és tisztisegéd nélkül, csupán orvosi szelídséggel és javallassál csak kevésre vinni is valamint nagy fáradságunkban, ugy nagy mesterségünkbe kerül. A seborvosok tehát egyéb elkerülhetetlen szükséges orvosi foglalatosságaik mellett a mentő himlőnek tenyésztésében is annyit tettek, amenynyit magok erejével tehettek. Ellenben ha a T. N. vármegyének kedves segétsége a járásbéli tisztviselő uraknak közbenjárások által még a mi orvosi igyekezetünkhöz járulni fog, valóban igérem a t. vármegyének, hogy a jövő esztendőkben sokkal tetemesebb számmal fognak lenni azon szerencsések, kikkel a mentő himlőnek idvességes hasznát közölni fogjuk. Alázatosan esedezünk tehát, méltóztassék a t. n. vármegye a főméltóságú királyi magyar helytartótanácsnak a mult 1820. esztendő Szent György havának 13. napján a 3956. szám alatt kiadott azon kegyes parancsolatját kegyesen megújítani, melynél fogva minden plébánus és prédikátor uraknak meghagy atik, hogy az új ont született gyermekeknek neveiket tüstént az új esztendő kezdetével az illető orvosokkal közölni, híveiket pedig a mentő himlőnek, mint gyermekeikre nézve a legjóltévőbb s a természetes szülői kötelességeknek elfogadására s teljesítésére serkenteni, buzdítani, ösztönözni ne terheltessenek; és még ezen felül mind az új ont született gyermekekre, mind a már korosabb személyekre nézve, azt a talán leghathatósabb rendelést tenni, hogy mindazoknak, kik a mentő himlőn által nem estek, melynek bélyege a karokon holtig megmarad, más nemzetek példája szerint az összeházasíttatás meg fog tagadtatni. Ki is magamat a tekintetes vármegyének kegyelmibe ajánlván, mély tisztelettel vagyok a tekintetes nemes vármegyének Bgyarmaton, Sz. András havának 25. napján, 1821. alázatos engedelmes szolgája Bérczy János főorvos