Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - II. A három részre szakadt Magyarország korszaka (1526—1711)

bonák, a varázslatok, a természet feletti erőkben való hit mind a falusi nép, mind a műveltebbek körében tovább élt. Erre vall az is, hogy a per lefolytatását minden esetben a megye hivatalos vezetősége vállalta (a közölt kihallgatási jegyzőkönyvet pl. Nándori Bene András, a megye szolgabírája és Somogyi Péter megyei esküdt vette fel a következő (eredeti helyesírással közölt) kérdőpontok alapján: „1. Tudgyaé az Tanú, hogy Liska Susanna maga boszorkányságával vala mely Embereknek avagy Ember marhájának ártott volna; és ha ártott, micsoda boszorkányságban tanáltatott; 2. Vallya megh azt is, megh vssztett-e vala mely Embernek némely tagot és ha meg vesztette, micsoda orvossággal javallottá az ollyatén Embert gyógyítani; 3. Vallya meg azt is, másut miként viselte magát, Jámborul-é, vagy ott is meg nem szűnt az eő boszorkánysága; 4. Vallya meg in genere mit tud mondani felőle, az eő Jámborsága felől és az eő boszorkánysága felől". A Liska-féle perrel kapcsolatos ítélet nem maradt fenn, de számos forrásból tudjuk, hogy boszorkányperekben halálos ítéleteket is hoztak még a XVIII. században is, így pl. Szegeden 1728-ban 13 boszorkánysággal vádolt személyt végeztek ki. 11. KIS-NÓGRÁDI JOBBÁGYOK PANASZA A BUDAI TIZEDSZEDÖ ELLEN 1693 Hogy az Ur Isten Nagyságtokat Kegyelmeteket, minékünk szegény jobbágynak szerencsénkre és megmaradásunkra sok ideig éltesse kívánjuk alázatosan ! Minemű elviselhetetlen iga, nyomorúságunkra nézve borulunk ezen könyörgő supplicationk által az Nagyságtok Kegyelmetek méltóságos lábai elejében keservesen jelentjük, az budai dézsmásnak rajtunk való cselekedeteit. Azt cselekszi közöttünk, az mi néki tetszik; mikor az aratás volt, kértük, hogy dézsmáljon, hogy annyival is inkább hamarébb gabonácskánkot bé takaríthassuk. Némelyiket közülünk (maga adván szabadságot az béhordásra) az kik gabonájukat behordották, kit húsz forintokra, kit húsz icce vajra büntetett, azon kívül annakutána, ismét, hogy újabban az gabona béhordását megengedte, megtiltotta, hogy senki se ne csinálja, se ne nyomtasson, valamíg ő maga újabban el nem járja az falukot, szalmástul el nem veszi az gabonát; hanem komáromi szaput vetett reánk, hogy azzal adjunk minden kereszt gabonátul kétkét szaput; oly szegények pediglen az gabonák, hogy némely kereszt búza nálunk lévő egy szaput is nehezen ád, egyszóval elviselhetetlen dolgokat követ rajtunk; ehhez való képest alázatosan esedezünk s az Jézus Krisztus vére hullásáért könyörgünk Nagyságtok Kegyelmetek méltóságos tekinteti előtt: ilyen elviselhetetlen nyomorgatásunkat méltóztasson kegyelmes szemmel tekinteni, s megorvosolni, ne kívánjanak rajtunk olyan lehetetlenséget, hanem elégedjenek meg vármegyénkben lévő kilával, avagy amit ennekelőtte szoktunk adni