Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - VII. Horthy-korszak (1919—1944)

Közben három ízben is órákig tartó személyes tárgyalást folytattam az üveggyári munkások küldötteivel, a gyár vezetőségével és a tegnapi és mai napon a Marton Béla elnöklete, alatt álló nemzeti munkaközpont két kiküldöttével, kik velem és referenseimmel együtt arra igyekeztek a munkásságot rábeszélni, hogy a bérmegállapító bizottság döntéséig vegyék fel a munkát és vegyék igénybe azt a személyenként 10—15 Pengőt kitevő előleget, amelyért az üveggyár a tárgyalások egyedüli — egyébként nem jelentős — eredményekért a munkásoknak juttatni hajlandó. Rámutattam arra, hogy a sztrájkkal a legkisebb bért megállapító bizottság tagjait maguk ellen hangolják, hogy továbbá a családjaik szájától vonják meg a kenyeret, stb, de a munkások nagyobb — és pedig fiatalabb része— az álláspontjától nem tágít, a heti személyenkénti 14—35 P bért (lakás—fűtés—világítással) elegendőnek nem tartja, a munkát pedig felvenni nem akarja. Sőt kísérletek folytak arra vonatkozólag is, hogy az üvegfúvókat és a gyárnál egyéb kategóriában alkalmazott munkásokat is sztrájkra bírják, amit egyelőre ugyan ellensúlyoznunk sikerült,, mely veszély azonban néhány nap múlva magának a gyárnak ésszerű intézkedéséből kifolyólag is fenyeget, amennyiben az üvegfúvók által készített üvegnemű annyira felszaporodik, hogy azt a csiszoló munkások munkábalépése nélkül raktározni nem lehet. A nemzeti munkaközpont a tegnap hirdetett gyűlését, amelyen kiküldötteim útján az iparhatóság is résztvett, — nem tartotta meg a kívánt módon, — amennyiben a megalakulást a központi kiküldöttek nem akarták kimondani, éppen a sztrájk miatt, úgy, hogy ez az alakuló gyűlés megtartása későbbi időre maradt. • A munkaközpont kiküldöttei egyébként telefonon érintkezésbe léptek a saját központjukkal oly célból, hogy kieszközöljék az iparügyi minisztérium egy képviselőjének a helyszínre való kiküldését, amit magam is helyesnek tartok. Kérem is tisztelettel Méltóságodat, hogy egyrészt közbenjárni méltóztatnék aziránt, hogy az iparügyi minisztérium kiküldöttje minél előbb^ jelenjen meg Salgótarjánban és igyekezzék az általunk hiába megkísérelt békés-megegyezést elérni, másrészt pedig méltóztassék hivatkozással az e részben Magasházy osztálytanácsossal történt megbeszélésemre kieszközölni azt, hogy a legkisebb bért megállapító bizottság minél előbb üljön össze és minél előbb döntse el a függőben lévő bérkérdést. Ha valami lényeges momentum fog e kérdésben felmerülni, azt azonnal jelenteni fogom, addig is a tárgyalásokat a gyár és a munkások kiküldötteivel folytatöm, illetőleg figyelemmel kísérem. Salgótarján, 1939. április 20. Förster polgármester NmL St. pm. 7602/1939. szám A gazdasági válság utáni években, a 30-as évek első felének sorozatos letartóztatásai nagy mértékben visszavetették a munkásság aktivitását. Jelentősebb megmozdulásra csak 1937-ben került sor, amikor egy részleges sztrájkot követően a bányászok követelték a sztrájk miatt elbocsátott társaik visszavételét. Ezután újabb sztrájkhullám 1939-ben következett be, amikör a kormányzat a szakszervezeti mozgalom „megtisztítása" ürügyén fokozott akciót indított a baloldali elemek ellen. Ekkor szüntették be a munkát a salgótarjáni üveggyár csiszolómunkásai is. A Nemzeti Munkaközpont kiküldöttje azzal próbálta türelemre inteni a, munkásságot, hogy a legkisebb munkabéreknek akkor folyó megállapítása során sor kerülhet az üvegipari munkások bérének a megállapítására is és ez szerintük megoldást fog hozni a munkásság követelésére.