Nógrád megye tanácsai a művelődésért 1950-1970 - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 5. (Salgótarján. 1975)

DOKUMENTUMOK - I. Oktatásügy

manyoztak az ezzel kapcsolatos irodalmat és megérlelődött bennük a tenniakarás. Tevékenységük kezdetben tapogatózó, kísérletező tevékenység volt. sokszor eredménytelen is. A közösségi nevelés megoldását az előzetesen elő nem készített öntevékenységre alapozták és ez a túlzott öntevékenység volt éppen az akadályozó erő (Magyarnándor, Mohóra, Hont). Máshol viszont az öntevékenység a túlzott ellenőrzés miatt nem bontakozhatott ki. (Érsekvadkert.) A közösségi ember jellemvonása, hogy aktív tevékenységével segíti a közösség érdekeinek megvalósulását, a társadalmi haladást. Ezért iskoláinkban a tanulók aktivizálása nagy jelentőségű. Az elmúlt tanév ezen a téren nagy előrehaladást jelentett. Sok jó elgondolás született a tananyagnak a tanulók által történő aktív feldolgozására . . . Igen gyakori hiba iskoláinkban a túlzott nevelőközpontúság, amikor a nevelő saját személyére hivatkozik a tanulók tevékenysége, magatartása közben. Ezek a nevelők (Mohóra, Dejtár, Iliny, Szügy) úgy tüntetik fel, mintha a tanuló nekik tanulna jól. nekik viselkedne helyesen. A tanuló tevékenységét nem a közösség szempontjából nézik, így nem is támaszkodnak a közösség erejére a hibák kijavításában. A túlzott nevelőközpontúság tulajdonképpen a szocialista iskola helyes tanár-diák viszonyának meg nem értéséből adódik. A tanár-diák viszony helyes irányba történő megváltoztatása érdekében az Országos Pedagógiai Intézet elvi és gyakorlati jelentőségű kiadványokban segítséget nyújtott tantestületeinknek. A kiadványban foglaltakat minden tantestület megvitatta. A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya tapasztalatcsere jelleggel járásunk területén az összes tanulmányi felügyelő bevonásával felmérte a kiadványban foglaltak állását, végrehajtását. Az egy hétig tartó vizsgálat eredménye az volt. hogy megállapította: ahol a helyes tanár-diák viszony kialakult vagy kialakulóban van, ott a tanulók nevelése, különösen a közösségi nevelés helyes irányban folyik, eredményesen fejlődik. Különösen kiemelte a vizsgálat a szügyi és a berceli eredményeket. Jelentős még azoknak a nevelőknek a száma, akik nem látják tisztán az egyén és a közösség viszonyát. Ezért fordul elő, hogy a közösség kialakítását az egyes tanulók egyéni megnevelésével kísérlik meg. Sok esetben egyénekhez szóló erkölcsi „prédikációk" hangzanak el, vagy szóbeli ledorongolástól várnak eredményeket. Előfordult pl. Örhalomban. hogy szinte valamennyi óra előtt a belépő nevelő néhány perces „prédikációval" kívánta megszüntetni az óra előtti zajongást, hangoskodást. Sokan nem értik meg, hogy a személyiség kibontakozásának helyes útja a közös tevékenységen keresztül vezet, a közösségben végzett munka során valósul meg és csakis akkor, ha e munkák során biztosítjuk a munkasikert és ezt, mint közös élményt a tanulók nevelése érdekében felhasználjuk. Megállapított tény, hogy a közös munkasikereknek élményként való felhasználása szolgálja leghatékonyabban a közösségi nevelést. Éppen ezért helytelenítettük és helytelenítjük a tanulóifjúság részéről a termelőszövetkezeteknek nyújtott olyan segítséget, amikor a munka előzetes megszervezése nélkül végeztek többé-kevésbé eredményes munkát. Viszont messzemenően támogatjuk a termelőszövetkezetekben végzendő olyan munkát, amit az iskolákkal a termelőszövetkezet előzetesen megbeszélt és arra a tanulókat, a nevelőket testileg és szellemileg is felkészítették. Ismertették az elvégzendő feladatot, kitűzték a nevelés érdekében módosítandó célt,