Nógrád megye tanácsai a művelődésért 1950-1970 - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 5. (Salgótarján. 1975)

DOKUMENTUMOK - I. Oktatásügy

álltak szemben komoly nevelési problémákkal. Mindezen hiányosságok nagyban hozzájárultak az iskolai munka félévi eredményeihez. BjT VB. 1954. február 18-i ülésének jzkve, 18. sz. 7—3/1954. sz. beszámoló (részlet). 13. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK TÁRGYI ÉS SZEMÉLYI FELTÉTELEI 1955. február 24. A párthatározat szerint iskoláink anyagi fejlesztését a társadalmi erők megszervezése útján is elő kell segíteni: Ennek érdekében indult meg járásunk területén is a patronálási mozgalom. Legjobb eredményt elért iskolánk a nógrádmegyeri, melynek patronálását a budapesti Fémszerelvény Árugyár dolgozói vállalták. Az iskola elavult, szétesett padjaiból 42 férőhelyes tantermi felszerelést hoztak létre, s a padokat be is festették. Ezen kívül 13 db egyenes és 5 db könyökcsövet adtak az iskolának. A végzett munka értéke kb. 3000,— Ft. Ugyanezt az iskolát a helybeli Szegkovácsok szövetkezete is támogatja. Ehhez hasonló szép eredményt tudnak felmutatni a benczurfalrvai, pösténypusztai. litkei, endrefalvai, hollókői, zsunypusztai stb. iskolák. Iskoláink viszonzásképpen a faliújságon népszerűsítik a patronáló üzemek legjobb dolgozóit, sőt a tanuló ifjúság leveleiken, festett lapokon köszöni meg a segítségadást. Elindítottunk egyes iskoláink között olyan irányú patronálási mozgalmat is, melynek lényege az, hogy a nagyobb, jobban ellátott iskolák segítsék a kisebb iskolákat szemléltető eszközök átadásában, szakmai segítségnyújtásban. Legeredményesebb ezek közül a karancssági, honnan 2 nevelő jár át Ságújfalura, hogy az ottani nevelőket tehermentesítsék. Az iskolák alapos anyagi felkészültségét igazolja, hogy a tél folyamán eddig tüzelőanyaghiány miatt tanítás nem szünetelt. .. Sajnos az oktató-nevelő munka javulása nem jelentkezik olyan mértékben, mint az az iskoláról való anyagi és személyi gondoskodásból elvárható lenne. Sok nevelőnk nem érzi magát jól a járásunkban, amit abból lehet következtetni, hogy 34 nevelő kérte más járásba, illetőleg más megyébe az áthelyezését. Ez a 34 nevelő munkáját nem végzi azzal a lelkesedéssel, mint azok a nevelők, akik jövőre is ugyanabban az iskolában szándékoznak tanítani. Ezek a munkájukat ugyan elvégzik, de sem a gyermekekkel, sem a szülőkkel nem igyekeznek tartós kapcsolatot kiépíteni. Ennek az áldatlan állapotnak egyik oka az, hogy a lakásviszonyok nem kielégítőek. Több gyakorló éves fűtetlen szobában alszik, mert a bérbe adott elsőszobában kémény sincs, a hosszú téli estét a nevelő kénytelen a családdal együtt tölteni, aminek a jó oldalai mellett jelentkezik az a hátránya is, hogy a nevelőnek ily módon nincs magánélete. Egyre többet gondol a szülői házra ... s addig nem is nyugszik, amíg haza nem kerül, ha másképpen nem megy, felmond . . . Az oktatás, de még inkább a nevelés érdekében mindent el kell követnünk, hogy a nevelők jól érezzék magukat járásunk területén. Ebben a törekvésben jó példával járt előttünk a megyei oktatási osztály azzal, hogy a gyakorló-