A török után. Az 1715. évi országos összeírás adatai a mai Nógrád megye községeiről - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 3. (Salgótarján, 1973)
Bevezető
mas számításainak eredményeként létrejövő csupasz porta számokat tüntették fel. Ezzel szemben az 1715. évi LVII. törvénycikk alapján végrehajtott országos összeírásban már maguk a számítások alapjául szolgáló adatok szerepelnek: a jobbágyok birtokában levő föld területi adatai, művelési ágak szerinti megoszlása. Mint minden korábbi és későbbi összeírásnál, melynek célja az adóbevételek fokozása, az 1715. évinél is jelentkezik a törekvés az adóalapok csökkentésére. Elsősorban a megye tett igyekezetet erre azt hozva fel indokul, hogy még nem heverte ki a megye a török háborúkat és ezért kell a nagy szegénységben élő jobbágylakosságot minél tömegesebben kivonni az adózás terhes kötelezettsége alól. Mivel azonban az országgyűlés egy összegben szavazta meg az adót és ezt osztották szét a megyék között, az adóösszeg csökkentése csak más megyék rovására történhetett. Nyilván ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy az összeírást országszerte más megyebeli összeírok végezték: Nógrád megyében pl. Somogy megye küldöttei. Az összeírás néhány hónap leforgása alatt készült el, de a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be. A megyék és városok sokallták, a bécsi udvari körök pedig kevesellték az összeírt adózó népességet. Abban azonban minden bíráló megegyezett, hogy az összeírás az addig érvényben levő portaszámok helyesbítésére nem alkalmas. Ez felvetette annak szükségességét, hogy az összeírást meg kell ismételni. Az 1720-ban megjelent módosító utasítás szűkítette többek között az Összeírásba felveendők körét. Ebből adódott ugyanis a legtöbb panasz. Nógrád megye összeírási biztosa, Losonczy István is szóvátette, hogy az összeírok nemcsak a teljesen vagyontalan zselléreket vették fel az összeírásba, hanem „koldusokat, özvegyasszonyokat, kik házakban laknak, sőt még olyanokat is, kik már meghaltak, vagy elbujdostak..." így az 1720. évi összeírásba már csak a jobbágyok és azok a zsellérek kerültek, be, akiknek volt valamelyes földjük. Már az eddig elmondottakból is sejthető, hogy az 1715. évi összeírás jelentősége nem történeti-statisztikai forrásértékében van és kiadása sem ezért indokolt. Hiszen a benne található adatok a lakosságnak csak egy részét tartalmazzák és nem térnek ki az összeírás hatálya alá nem tartozó nemességre, a nemesi birtokon lakó ún. curialis jobbágyok mindegyikére, a nemesi uradalmak és udvarházak alkalmazottaira, cselédeire (amilyenek pl. a gazdatisztek, ispánok, juhászok, kertészek, urasági molnárok, egyéb iparosok, stb.) A legálisan kimaradt és az adóalap csökkentése céljából kihagyott vagy elhallgatott személyek arányára vonatkozóan szemléletes képet ad a megye egyik járásához tartozó községek négy különböző összeírásban szereplő adatainak egybevetése. Az itt következő kimutatásban szereplő 1716. évi megyei rovásos összeírás nemcsak a jobbágyok és zsellérek számbavételében pontosabb, ezeken kívül magában foglalja a mesterembereket, lL v >ertinusokat (szabadosokat) és a nemeseket is: ennek ellenére ez sem tartalmazza a helységek egész népességét. Az 1720. évi lényegében csak az 1715. évinek a helyesbítése, tehát ismét csak a jobbágyok és zsellérek adatait tartalmazza, az 1728. évi adatban viszont szintén benne vannak az ún. taksások, a nemesek viszont már nem.
