S: A nógrádi adózó nép viszonyai 1828-ban. Helyzetkép a mai Nógrád megye községeiről az országos összeírás alapján - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 2. (Salgótarján, 1972)
Bevezető
Míg az úrbérrendezés a XVIII. század végén elsősorban azt célozta, hogy a földesúri szolgáltatások megrendszabályozásával fokozza a jobbágyság adózóképességét, az 1828-as összeírás szükségessége azért merült fel, mivel az állami adóterhek (elsősorban az állandó hadsereg fenntartását biztosító hadiadó és hadisegély) folytonos emelkedése és a földbirtok változatlanul fenntartott adómentessége egyre elviselhetetlenebb teherként nehezedett a parasztságra és a városi polgárságra. Az említett két adónemet a XVIII. században az országgyűlések, illetve később a Helytartó Tanács osztotta szét az egyes megyék között. A megyék állandóan tiltakoztak ez ellen, hiszen az adóösszeg megállapítása még az 1696. évi portaösszeírás alapján történt, mindent megtettek tehát annak érdekében, hogy a portaszámot — és ezzel a megyére kivetett adó összegét — csökkentsék. Az adókivetés így mihamarabb újjászervezésre szorult. A kérdés megvitatását már az 1791. évi országgyűlés megkezdte, az 1802. évi országgyűlés pedig már ki is dolgozott egy összeírási utasítást, ennek megvitatása azonban a következő, 1825/1827. évi országgyűlésre maradt. így jött létre hosszas viták után az 1827. évi VII. törvénycikk, amely elrendelte az országos összeírást. Ezt követően rövidesen minden megye megválasztott négy összeíró!, akik közül kettő a saját törvényhatósága területén végezte az összeírást, a másik kettő pedig egy másik törvényhatóságban végzendő összeírás lefolytatására kapott megbízást. A két összeíró közül az egyik mint helyettes vett részt a munkában. (Nógrád megyében a megyebeli összeíró domanovszki és lestényi Zmeskál Gábor, más megyéből jött összeíró pedig Fantsaly Joób Frigyes volt.) Az összeírok, miután megérkeztek a helységekbe, maguk mellé vették a helység bíráját és — amennyiben volt — jegyzőjét, valamint a helység esküdtjei közül is egyet kettőt, továbbá a tehetősebb, a közepes vagyonú és a szegény jobbágyok, nemkülönben a házas és hazátlan zsellérek, némely esetben pedig egyéb rétegek (iparosok, kereskedők) képviselőit is. Ennek az összeíró bizottságnak a tagjai esküt tettek, majd a helység házainak sorrendjében megkezdték az adóköteles személyek összeírását, vigyázva arra, hogy az összeírásból senki se maradjon ki (mindez természetesen nem jelenti azt, hogy valóban minden személy és minden egyéb adóalany bekerült az összeírásba: mivel az összeírás az adóterhek megállapítását célozta, a korábbi adóösszeírásokhoz hasonlóan ennél is sor kerülhetett és bizonyára került is egyes adóalapok eltitkolására, s így az összeírásban foglalt adatok valódiságához sok kétség férhet). A személyenkénti összeírás elvégzése után valamennyi helységnél készítettek még egy összefoglaló részt, mely a község kedvező és kedvezőtlen adottságait taglalja, ehhez csatoltak még különféle számításokat, elsősorban a föld és az állatállomány jövedelmét illetően. Nem kívánjuk ezúttal részletesen ismertetni az összeírás rovatait, csak néhány vonatkozásban tartjuk szükségesnek azt megvilágítani. Az 1. rovat az adófizetésre kötelezett családfők nevét tartalmazza. Ebben a számban tehát nem szerepelnek a nemesek, papok, tanítók, a földesurak szolgálatában álló konvenciós alkalmazottak, cselédek, uradalmi telkekre épült házakban lakó konvenciós zsellérek, jegyzők, stb). A 2. rovatban a mindkét nemű 18—60 év közötti személyek szerepelnek (a családfők is
