NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 4. / Tanulmányok (2003)

Összefoglaló a kötetben szereplő tanulmányokról

minden 2000 főnéi népesebb település belterületéről létrejöttek olyan digitális cím- és térképi állományok, amelyek segítségével a térképen ábrázolható legkisebb poligonokból (a népszámlá­lási szóhasználatban háztömbök vagy lakótömbök, tehát olyan egybefüggő területek, amelyeket utca, vasútvonal, vízfolyás vagy egyéb vonalas ábrázolás nem vág ketté) tetszőleges számú és méretű poligonokhoz tartozó címek határozhatók meg, illetve amelyekkel bármely, a címállo­mányban szereplő cím földrajzi helye (háztömb szinten) meghatározható. A két állomány egyér­telmű és szoros kapcsolata pedig lehetővé teszi a népszámlálási adatállományok digitális térképi kezelését, ezzel az adott területre vagy területcsoportokra vonatkozó aggregátumok és mutató­számok térképi ábrázolását. Az állampolgárság, a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás felvételi problémáit tárgyaló tanulmány megújult módszertan, illetve - az állampolgárság és a vallás esetében - hosszú kiha­gyás után visszakerült kérdések felvételi és feldolgozási tapasztalatait értékeli. Az állampolgárság kérdezésének - túl azon, hogy az európai régióra vonatkozó nem­zetközi ajánlásban már a korábbi népszámlálások alkalmával is a kötelező kérdések között sze­repelt - aktualitást adott az a nagy nemzetközi migrációs hullám, amely az 1980-as évek máso­dik felétől kezdődően érte el Magyarországot. Nemcsak magyar állampolgárok élnek egyre nö­vekvő számban átmeneti ideig vagy tartósan más országban, hanem a korábbi évtizedekét jóval meghaladó számban érkeznek külföldi állampolgárok hazánkba gazdasági, politikai, oktatási, családi vagy egyéb okokból. A népszámlálás összeírási körébe a magyarországi lakóhellyel ren­delkező vagy életvitelszerűen itt élő magyar állampolgárok mellett az országban élő, életvitel­szerűen itt tartózkodó vagy magyarországi bejelentett lakóhellyel rendelkező külföldi állampol­gárok is beletartoztak. A magyar népszámlálás gyakorlata az összeírás körét illetően a korábbi­akban is megfelelt a nemzetközi elvárásoknak és a többi ország módszerének, azonban az ál­lampolgárság kérdezésére Magyarországon ezt megelőzően csak 1960-ban, közlésére pedig az 1949. évi népszámlálásból került sor. A nemzetiség vizsgálatára a magyar demográfusok mindig nagy hangsúlyt fektettek. A nemzetiség vizsgálatának módszertana, a kérdések köre az idők folyamán fokozatosan bővült, annak ellenére, hogy az első világháborút követően kialakított országterület lakossága nemzeti­ségi szempontból gyakorlatilag homogén, a hazai kisebbségek együttes aránya még a nemzeti­ségi kutatók becslései szerint sem éri el a népesség 10 százalékát. 1941-ig két kérdés, az anya­21

Next

/
Oldalképek
Tartalom