NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Kígyósi Attila: Helységnévtárakról a népszámlálás kapcsán

A már említett 1902-es évi kötet az első, amelyben sor került a külterületi népesség részletezésére. Ezt követően ez az adat több kiadásban is előfordul, s 1973 után állandóvá válik. Ebben a témakörben igen érdekes megoldást alkalmaz az 1926-os helységnévtár. Az 1902-es kiadás kapcsán már bemutattam, hogy ott miként hívták fel a figyelmet az időközben beállott változásokra. Az 1926. évi kötet összeállításakor azonban már (több mint) hat év telt el az utol­só népszámlálás óta. Ez idő alatt a külterületek vonatkozásában számos változás állt elő, ami felvetette a kérdést, hogy a megváltozott nevű, vagy megszűnt lakotthelyek neve és népesség­száma miként kerüljön be az összesítésbe. Az előszóban utalás olvasható, hogy e probléma át­hidalására az általános részben az 1920-as külterületi névállomány kerül felhasználásra a népes­ségadatok mellett, a betűrendes rész azonban az 1926-os neveket használja. Már az 1900., 1902., 1907. évi hivatalos helységnévtárakban is jól nyomon követhető az 1898-1912 között lezajlott helységnévrendezés folyamata. Az 1913. évi kiadás pedig az első hivatalos közrebocsátása az ország teljes törzskönyvezett községnévállományának. (A már em­lített Árva, Liptó, Hunyad és Fogaras vármegyét 1920-ban elcsatolták, így ezek törzskönyvezése soha nem történt meg.) Későbbi kötetekben is előfordul az a megoldás, amit a törzskönyvezett nevek nyomon követésének a megkönnyítésére alkalmaztak: az összetett helyneveknél (márpe­dig a helységnévrendezés egyik gyakori megoldása volt a mellékszóval való megkülönböztetés) a címnek vett törzsszó mellett felsorolásra került a törzsszót felhasználó összes összetett név­alak. 1944-ben ruszin nyelvű bevezető és magyarázatok is bekerültek a kötetbe (a múlt száza­di helységnévtáraknál párhuzamos nyelvként előfordult a német). Amellett, hogy jelentették, ha a település visszacsatolt területen feküdt, a függelék névlistát adott a kárpátaljai városok, közsé­gek és külterületek magyar és idegen neveiről. További kiegészítés tartalmazza az elcsatolt helységek közigazgatási beosztását. Részletes tudósítást kapunk az anyakönyvi hivatalok kirendeltségeiről, ahol az ún. pár­huzamos anyakönyveket vezették. Ennek főként az alföldi tanyás települési rendszerben volt nagy jelentősége, ahol a közigazgatási elmaradottság felszámolására tett próbálkozásokat jelzi az ilyen formáció. Az 1950-es években, a tanyaközpontok, az új községek kialakításakor az önállósodás kristályosodási pontjaként vettek részt a településszerkezet korszerűsítési folyama­tában ezek az intézmények. Jól példázza ezt Szeged város esete, ahol B), C), F), H) jelű köz­62

Next

/
Oldalképek
Tartalom