NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Kígyósi Attila: Helységnévtárakról a népszámlálás kapcsán

delkezésre állt a lakotthelyekre, s ez a helységnévtárt nyilvántartással is összevethető. Keleti Károly idézett sorai is utalnak erre az összefüggésre. Általában véve elmondható, hogy a népszámlálások eredményei alapján korrigált helységnévtári nyilvántartás névanyagát használták a következő népszámlálás előkészítésekor'. A két népszámlálás között eltelt időszakban a változások követése a hivatalban a helységnévtári nyilvántartásban történt. Ez gyakorlatilag abból állt, hogy minden, a településekkel kapcsolatos közigazgatási változást az ezekről készült hiteles dokumentumok alapján (közlöny, térképek, területszervezési ügyekben illetékes hatóságok bizonylatai), illetve a helyi közigazgatási adminisztrációtól kért információk felhasználásával rögzítettek. Ez a helységnevek nyilvántartása mellett azt is jelentette, hogy a közigazgatási területi változásokat is nyomon követték. E változások főbb csoportjai: - megyei (járási) beosztás, illetve a jogállás változásai; - területnagyság változásai, területátcsatolások, amennyiben a népesség és a lakóházak számát érintik

8; - községek egyesítése, szétválása, városhoz csatolása, új községek alakulása. Az 1912-ben befejeződött helységnévrendezés előtt a közigazgatási egységek nevének hivatalos alakban történő rögzítése nem volt egységesen szabályozva, ami a helységnévtári közlésben is gondot jelentett. így például Csongrád megyei eseteket véve Pusztaszert 1873-ban a Pusztaszer (Felső-) név mellett Kis-Pusztaszerként is nyilvántartották, Lele falu Püspökiele névre is hallgatott 1898-ban. Az 1879-es tiszai nagy árvíz Algyőt is károsította, lakóinak egy része a Tisza túlpartján telepedett meg, új falut hozva létre. Az 1882-es helységnévtárban ezek után a következő címszót találjuk az új falura: Sándorfalu (Csongrád-Sándorfalu, Algyő)! Az egyes községek neveit hol előtaggal, hol a nélkül használták. Ennek alapján kerülhetett az 1873as helységnévtári kötetbe például címszóként „Kis-Királyhegyes és Nagy-Királyhegyes", de a leggyakoribb megoldás volt, hogy a tárgyszó után zárójelbe került az előtag, s esetleg erre tör7 A szabályozás nélkül, sokat változó külterületi lakotthelyek neveit legszélesebb körben csak a népszámlálások tartalmazták. Az adatközlés során először az 1902-es helységnévtárban jelent részletesen minden külterületi lakotthely népességszáma. Ezt követően az 1910-es népszámlálás után publikálták a 100 főnél népesebb külterületek, illetve a 100 főnél nagyobb külterületi lélekszámú helységek minden külterületének főbb demográfiai adatait. Az 1920-as népszámlálásnál 50, majd az 1930-as népszámlálásnál már 10 főre csökkent a közlés alsó határa. 8 Példaként említhető az 1902-es helységnévtár általános részében található megjegyzés (114. oldal), amely a korabeli Pest-PilisSolt-Kiskun megyei Kartalra vonatkozik: „Kartalhoz tartozó Nagymajor major egy része az 1900. évi népszámlálás alkalmával még Hévizgyörkhöz tartozott, ezen oknál fogva K.artal és Hévizgyörk adatai nem egyeznek a népszámlálási munka I. kötetében kitüntetett adatokkal."