NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Gratzl Ferenc: A területi előkészítés feladatai, a közelmúlt hazai gyakorlata, új módszerek a 2001. évi népszámlálás előkészítésében

A magyarországi népszámlálásokról a közvélemény azt tartja, hogy pedagógusok az összeírok. Ez azonban csak félig igaz. A községi férfitanítókat már 1900-tól kötelezték a nép­számlálásban való részvételre, 1910-ben pedig már a városiakat is. Tehát a pedagógusok intéz­ményes bekapcsolása nem újkeletű, de részvételük nem jelent kizárólagosságot, legfeljebb a falvakban lehetséges, hogy van annyi pedagógus, mint számlálókörzet. A tény ezzel szemben az, hogy a helyi közigazgatási szervek népszámlálási felelősnek kinevezett tisztviselői (a jegyzők, később a VB-titkárok) szervezték, elsősorban „az értelmesebb és megbízható lakosok", az irodai munkában gyakorlottak, illetve a szellemi munkát végzők közül. A közelmúlt magyar népszámlálásai között az 1960. évi volt az utolsó, amikor a pedagó­gusok bevonását központi intézkedések is segítették. Miniszteri körrendelet hívta fel a pedagó­gusok figyelmét a népszámlálás fontosságára és egyben fel is kérte őket a részvételre, amelynek érdekében a téli iskolai szünet január 10-ig tartott. Az 1970. és 1980. évi szervezésnél is pró­bálták megnyerni a pedagógusokat, de 1980-ban az alulfinanszírozott pénzügyi helyzet miatt már a községekben is egyre kevesebben vállalták el az összeírási feladatot. Ezért került sor egy­re nagyobb számban a tanácsi dolgozók, valamint a tanácsok irányítási és felügyeleti körébe tartozó intézményekben dolgozók bevonására. 1990-ben is hasonló volt a helyzet, de már né­hány helyen - elsősorban a nagyvárosokban - diákokat is alkalmaztak. Az előttünk álló nép­számlálás során már csak „piaci" alapon lehet számlálóbiztosokat szervezni, azaz jól meg kell fizetni őket. A próbaszámlálás tapasztalatai azt mutatják, hogy a köztisztviselők és a közalkal­mazottak - főleg a községekben - vállalják az összeírást, de annyi jelentkező nem lesz, hogy válogatni is lehessen közülük. Lehetőség szerint azért olyan személyeket kell kijelölni számlá­lóbiztosnak, akik jó kapcsolatteremtő készséggel bírnak, fellépésük bizalomgerjesztő és maga­biztos, de nem lehengerlő, akik el tudják fogadtatni magukat a felkeresettekkel, öltözködésük nem feltűnő és nem szélsőséges, esetleg ismert személyek az adott körzetben. A számlálóbiz­tosok kiválasztásával kapcsolatban a KSH mindig hangsúlyozta azt is, hogy nemzetiség által lakott területen törekedni kell olyan számlálóbiztos alkalmazására, aki az adott nemzetiség nyelvét beszéli. Az intézeti háztartások összeírására lehetőség szerint intézeti dolgozót kell fel­kérni. Felülvizsgálónak hasonló munkában már résztvett személyek alkalmasak, akik képesek másokat irányítani, jó szervezők és a felmerülő problémákat tudják kezelni, illetve megoldani. A számlálóbiztosokat és a felülvizsgálókat fel is kell készíteni az összeírásra. Ez koráb­ban (1960-1980) kétszer egynapos oktatás keretében történt. Az összeírás minden résztvevőjé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom