NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Gratzl Ferenc: A területi előkészítés feladatai, a közelmúlt hazai gyakorlata, új módszerek a 2001. évi népszámlálás előkészítésében

szerep 2001-ben megszűnik, minthogy az ismertetett módon létrehozandó címállomány alapján tetszőlegesen definiált területekre is lehet majd adatokat előállítani - feltéve, hogy nem ütközik adatvédelmi szabályokkal. Marad tehát a technikai, összeírás-szervezési szerep. A legutóbbi négy népszámlálás alkalmával a számlálókörzetek kialakításának legfontosabb szabálya a következő volt: a körzet nagyságát úgy kell meghatározni, hogy az adatfelvétel a megszabott határidőn (általában kb. 2 héten) belül az elvárható munkaintenzitás mellett zavartalanul és megfelelő minőségben végrehajtható legyen. Ennek a kb. 300 fős körzetnagyság felel meg, így 1960-ban és azóta is ez volt a körzetek átlagos nagysága. Ez természetesen csak az átlagos beépítettségü területeken, a belterületi számlálókörzetekben érvényes, a szórt települési viszonyok, a nehezebben megközelíthető és bejárható részeken, főként a külterületek esetében ez a szám lényegesen kisebb: 100-150 fő. Egy másik, kiemelt jelentőségű körzetesítési szabály, hogy a határok utcatengelyben húzódjanak. Az így kialakuló ún. „utcatömbös" körzetek természetes alakulatok, lehatárolásuk egyértelmű, a számlálóbiztos még helyismeret nélkül is pontosan tudhatja, milyen területet kell végigjárnia az összeírás során. Lényegében e két szabályt tekintjük még ma is a körzetesítés alapelvének, mert mint mindenkor az előkészítés során, itt is a teljesség biztosítása, illetve a kétszeres számbavétel kizárása a legfontosabb, és ezeknek a céloknak ez a körzetkialakítási szisztéma teljességgel megfelel. Hozzá kell tenni azonban, hogy az új technológia - a gépi címkezelés - a kétszeres összeírás lehetőségét teljesen kizáija, mivel a program minden címet csak egy számlálókörzetbe enged besorolni. A teljesség így a címbejárás, a helyszínelés gondosságán és alaposságán múlik. Ha minden cím már előzetesen teljes körűen jegyzékbe kerül, tulajdonképpen bármilyen alakú számlálókörzet is definiálható, a teljességet a címjegyzékek biztosítják. Lássuk be azonban, hogy mégiscsak az az optimális megoldás, ha a számlálókörzet „zárt" terület, ez pedig az utcatengelyes lehatárolással érhető el. Emellett szól az is, hogy a sarokházak, átjáróházak így minden esetben egyértelműen a körzeten belül vannak, cím szerinti hovatartozásuk (egyik vagy másik utcához) nem zavarja a számlálóbiztos tájékozódását. Végül pedig a térinformatikában is az utcatömböket tekintjük alapegységnek, ezért is indokolt az ilyen típusú körzetlehatárolást preferálni. 33