NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Gratzl Ferenc: A területi előkészítés feladatai, a közelmúlt hazai gyakorlata, új módszerek a 2001. évi népszámlálás előkészítésében

ben nem álltak rendelkezésre megfelelő minőségű térképek. 1980-ra már sokkal jobb volt az általános térképellátottság, így részben a megyei földhivataloktól, részben a város- és községrendezési terveket készítő tervező vállalatoktól beszerezhetőek voltak a megfelelő térképek. Ugyanezek a források voltak elérhetőek 1989-ben is, de a földhivatalok térképállománya jóval elavultabb volt, mint 1980-ban, a tervezővállalatok ekkor már „szabadpiaci" árait pedig a tanácsok egy része nem tudta megfizetni. így lényegesen több munkát kellett a térképek javítására és kiegészítésére fordítani, mint 1980-ban, és még így is mind minőségében, mind méretarányban sokkal heterogénebb összetételű térképállomány gyűlt össze, mint 10 évvel korábban. A KSH népszámlálással kapcsolatos terveiben szerepel egy térinformatikai rendszer kialakítása, amely az előkészítés során a címbejáráshoz és főleg a számlálókörzetesítéshez adna segítséget, az adatfeldolgozás után pedig a publikációban, ezen belül a tetszőlegesen meghatározható területi egységekre vonatkozó adatok összeállításában kapna jelentős szerepet. A térinformatikai rendszer keretében a városokat és a jelentősebb lélekszámú községeket feltétlenül kívánatos lenne ellátni legalább tömbhatáros belterületi digitális térképekkel. A kisebb községekben továbbra is hagyományos papírtérképek felhasználásával történne az előkészítés és a szervezés. A térképekkel szemben mindkét esetben alapkövetelmény a naprakész állapot, amely ellenőrzési, illetőleg javítási, kiegészítési feladatot jelent. Az aktualizálást célszerű a következő munkafázissal, a valós és teljes címállomány létrehozásával összehangoltan elvégezni. 4. Címjegyzékek készítése A következő feladat az összeírási helyek felmérése, a címállomány, a felkeresendő címek jegyzékének összeállítása. A teljes és pontos címjegyzék az alapja az adatfelvételnek, ez biztosítja, hogy az összeírásból senki ne maradjon ki, és senkit ne vegyenek kétszer számba. Ilyen jegyzékek 1960 előtt nem készültek, akkor első ízben alkalmaztunk minden városban és községben utca- és házszámjegyzékeket. Ezek épület szintű jegyzékek voltak, amelyeket 1970ben és 1980-ban a városokban és az ún. városiasodé községekben már részletesebb, lakásonkénti jegyzékek (utca-, házszám- és lakásjegyzékek) váltottak fel. Természetes továbblépés volt, hogy 1990-ben már a községekben is lakásonkénti jegyzékeket alkalmaztunk. Míg 1960-ban, 1970-ben és 1980-ban a jegyzékeket utcáról utcára, házról házra, illetve lakásról lakásrajárva fáradságos manuális munkával állították össze, 1990-ben a próbaszámlálások kapcsán már említett számítógéppel nyomtatott lakcímjegyzékek készültek. A jegyzékek teljes mélységben: 29