NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Mihályffy László: Korszerű módszerek alkalmazása a népszámláláshoz kapcsolódó reprezentatív megfigyeléseknél

• számozzuk át az x-eket és az «-eket úgy, hogy újból a (4.3)-(4.4) formához jussunk, AT helyett (ÁT-l)-gyel, és ismételjük az eljárást a V

i mennyiségek kiszámításától. Az eljárást addig kell ismételni, amíg a K folyamatosan csökkenő értéke a rétegek előirányzott számát el nem éri; addigra a megmaradó x

: -k mindegyike az eredeti x, -k egy-egy, a (4.3) sorrend szerint szomszédos értékekből álló csoportját fogja képviselni. A kísérleti számítások szerint az NCM jól működik, lényegében hasonlóan, mint T. Dalenius-nak és J.L. Hodges-nek

1

1 a réteghatárok meghatározására kidolgozott módszere, implementálás szempontjából azonban annál egyszerűbb. 4.3. Mintanagyság, mintavételi hányad A 2001 utáni háztartás-statisztikai mintákkal kapcsolatban egyelőre egy sor kérdésre nem ismerjük a választ, idetartozik az is, hogy pl. milyen nagyságú mintákkal fog működni a háztartási költségvetési felvétel vagy a munkaerő-felmérés. A mintavételi hányaddal kapcsolatban ezért csak meglehetősen általános javaslatokat lehet megfogalmazni. Sok érv szól olyan minta mellett, amelynél a népesség földrajzilag kis számú részre bontható úgy, hogy a mintavételi terv a területi egységeken belül minden megfigyeléshez azonos mintasúlyt rendel; emlékeztetünk arra, hogy az eredeti, 1992-es mintavételi terv ilyen mintát irányozott elő. Abban az esetben, hogy ha a munkaerő-felmérésben a jelenlegi mintanagyság változatlanul megmaradna, akkor célszerű lenne az újratervezésnél arra törekedni, hogy a jelenlegi nagyságkategóriákban az átlagos mintasúlyok (lásd a 4. táblázatot) tartozzanak minden egyes megfigyeléshez a tekintett nagyságkategórián belül. A 6. alfejezetben tárgyalt korrekciós eljárás, amelynek alkalmazásáról nem mondhatunk le, „elrontja" ugyan azt a kedvező állapotot, amit a kategóriánként azonos korrigálatlan mintasúlyok képviselnek, azonban maguk a korrigált súlyok is kedvezőbb tulajdonságúak lesznek, mint abban az esetben, amikor már a korrigálatlan súlyok is tág határok között változhatnak. Tovább egyszerűsíthető a helyzet, ha az 1-6., 7-8. és 9-10. kategóriákra egyenlő kiválasztási hányadot írunk elő, éspedig a táblázatban látható hányadok súlyozott számtani átlagát, ami rendre 1,20, 0,88, illetve 0,54%. Ennek megfelelően az összevont kategóriákon belül első közelítésben a következő korrigálatlan súlyokkal számolhatunk: 100:1,20 « 83, 100:0,88 w 114, 100:0,54 «185. Ha - amint azt az előzőekben tettük - a kiválasztási hányadok tervezésénél a megvalósult (összeírt) minta adataiból indulunk ki, akkor a kiválasztási hál

j Lásd W. G. Cochrart: Sampling Techniques, 3. kiadás, 127-131. old. 203