NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Összefoglaló a kötetben szereplő tanulmányokról

táblázat számaiból egy-egy egyén azonosítható. A nemzetközi statisztikai gyakorlatban különféle módszereket dolgoztak ki és használnak, amelyek arra irányulnak, hogy az adatokat illetéktelenül megszerzők se tudják azokat törvénytelen célokra felhasználni, illetve olyan módszerek vagy táblázóprogramok készülhessenek, amelyek segítségével kellően részletes, kombinációs táblázatok állíthatók elő úgy, hogy az egyéni adatok védelme biztosított legyen. A dolgozat e módszerekből, útkeresésekből, lehetőségekből is bemutat néhányat. A fejlettebb statisztikai szolgálattal rendelkező olyan országokban, ahol rendszeresen végeznek népszámlálásokat, ezekhez szervesen hozzátartoznak azok a népszámlálást követő mintavételes vizsgálatok, amelyek célja informálni a felhasználókat az adatok minőségéről, megbízhatóságáról, de nem utolsó sorban tapasztalatokkal szolgálni a következő népszámlálás végrehajtásához. A naiv közhiedelemmel ellentétben ugyanis a teljes körű összeírásból származó adatok sem abszolút pontosak, ezeket is terhelhetik részben számbavételi, részben bevallási pontatlanságok. Ezért az ún. utóellenőrzések alapvetően kettős feladatot töltenek be: egyrészt a népszámlálás teljességét kell ellenőrizniük, azaz azt, hogy az adott ország eszmei időpontbeli népességét (lakásainak számát stb.) hiánytalanul számba vette-e a népszámlálás, illetve milyen mértékű lehet az alulszámlálás, vagy esetenként a többszörös számbavétel, másrészt képet kell adniuk a népszámlálás során összeírt adatok megbízhatóságáról, azaz adott valószínűségi szinten ezek megbízhatósági határairól. Az ezzel foglalkozó tanulmány több szerző korábbi közléseit vagy munkaanyagait is összefogja, és tartalmaz néhány olyan módszertani leírást vagy adatot is, amelyek még nem jelentek meg magyar fordításban. A népszámlálás fajlagos, egy-egy adatra, mutatóra, vizsgált jellemzőre jutó költségei is közrejátszottak abban, hogy a felvételek gyakoriságát korlátozzák, illetve hogy a költségek számottevő növekedése nélkül az értékelhető jellemzők, mutatók számát és megbízhatóságát növeljék. A gyakorlatban az országok öt-tízévenként tartanak népszámlálást (Magyarországon két népszámlálás között általában tíz év telt el). Az információk avulásának felgyorsulása szükségessé teszi a cenzusközti időszakban reprezentatív mintavételek segítségével bemutatni a népszámlálás óta bekövetkezett változásokat, ezzel - természetesen a reprezentativitásból adódó korlátok figyelembevételével - mintegy aktualizálva a népszámlálási eredményeket. A reprezentatív megfigyelések népszámlálási célú használatának másik jelentős területe a minden adat14