NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

dr. Lakatos Miklós: Az adatvédelem jogi szabályozása a magyar népszámlálások történetében

A fenti rendelkezés magyarázatához tartozik, hogy a népszámlálási program elfogadásakor az volt az elképzelés, hogy az adatok összeírása háromféle kérdőíven történik. A lakás- és személyi kérdéseket a számlálóbiztosok, illetve önkitöltés esetében a lakosság tölti ki, a népszámlálási adatfelvétel egyik legbonyolultabb, hagyományosan a legtöbb problémát okozó kérdéskörét pedig az ún. foglalkozási-iskolázottsági kérdőív tartalmazná. Ezt a munkáltatói kérdőívnek nevezett nyomtatványt az aktív keresők, valamint a gyermekgondozási segélyen levő munkavállalók túlnyomó többségéről (mindazokról, akik nem önálló, illetve szabadfoglalkozásúak) munkáltatójuk töltötte volna ki, az általa vezetett - és a népszámlálás előtt egyeztetett, aktualizált - munkaügyi nyilvántartás alapján. A munkáltatók által előre kitöltött és az összeírás megkezdése előtt a munkavállalóknak átadott kérdőíveket az összeíráskor már csak pontosítani kellett volna, teljes foglalkozási-iskolázottsági kérdőív kitöltésére pedig csak azokban az esetekben került volna sor, amikor az összeírt személy nem kapott, vagy nem kaphatott volna ilyen kérdőívet. Ez az elképzelés végül a munkáltatók és érdekképviseleti szerveik ellenállása, valamint az adatáramlás megszervezésének nehézkessége és egyéb technikai jellegű problémák miatt nem valósult meg. A munkáltatók bevonása a népszámlálás végrehajtásába egyébként adatvédelmi problémákat is felvetett, hiszen ilyen körülmények között nehezen lehetett volna teljes mértékben biztosítani a személyes adatok kezelésének titkosságát, bizalmas jellegét. Ugyanakkor jövőbe mutató kezdeményezésről volt szó hiszen első kísérlet lett volna arra, hogy a népszámlálás során valamilyen nyilvántartás adatait is felhasználják és így lépéseket tegyenek a regisztereken alapuló népszámlálások megtartása felé. Az 1988. évi 22. tvr. újra visszatér arra a témára, amelyet az 1977. évi 29. sz. tvr. próbált először szabályozni. Az 1990. évi népszámlálást elrendelő törvényerejű rendelet 6. §-a konkrétabban fogalmazza meg azt az esetet, hogy mikor lehet a népszámlálás adatait statisztikai, illetve igazgatási célra felhasználni. „(1) A népszámlálás során gyűjtött adatokat - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel — csak statisztikai célra szabad felhasználni. Az adatok egyéb célra (pl. adóellenőrzés, ingatlan-nyilvántartás) nem használhatók fel. (2) A legmagasabb iskolai végzettségre, valamint a rendszeres iskolai képzés keretében szerzett szakképzettségre vonatkozó adatokat a Központi Statisztikai Hivatalon kívül az állami népesség-nyilvántartás szervei használják fel. " Az 1977. évi 29. sz. tvr.-rel szemben az (1) szakasz kimondja a (2) szakaszra való utalás mellett, hogy az adatokat csak statisztikai célokra lehet használni, és példákat hoz arra, hogy 135