NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

írással került felvételre az épületen belüli fekvésük szintje (pince, alagsor, földszint, félemelet, emelet száma, padlás), lakott lakásoknál a tulajdonos neve, valamint az, hogy üresen állt-e, intézet esetében pedig hogy mi volt a rendeltetés jellege (kórház, árvaház, fogház, kaszárnya, kolostor, szálloda, stb.). Táblázatos formában kellet megadni a rendeltetést (hogy üzleti, gazdasági helyiségül is szolgált-e a lakás, illetve hogy ilyen helyiséget használtak-e lakás célra), a lakottságot, a helyiségek számát használati jellegük szerint, majd összesen is, a jelenlévő személyek számát a lakáshasználati jogcímük szerint és összesen, valamint a távollevők számát nemük és tartózkodási helyük (ország) alapján, a polgári személyeket és a katonákat külön. Budapesten, ahol az összeírás ezúttal is valamennyi épületre kiterjedt, a házigyüjtőív az épület közüzemi ellátottságát (víz-, gáz-, villanyvezeték meglétét), lifttel való felszereltségét, sőt a telek nagyságát is tudakolta. A lakásadatok felvételére - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - a „Lakásboríték" szolgált, amelyen a tulajdonos, bérlő nevén, foglalkozásán és a lakás rendeltetésén túl a nem lakott lakások, használaton kívüli üzletek és gazdasági helyiségek esetében az üressé válás okát, továbbá a lakbér évi, illetve az al- és ágybérlők által fizetett heti bér összegét is fel kellett tüntetni. A lakás helyiségeinek számbavételénél a szobák számát fekvésük szerint (utcai, udvari, valamint hogy kertre vagy zárt folyosóra stb. nyílik-e az ablak) kérték. Kérdezték a bérbe adott helyiségek számát, vízöblítéses, illetve anélküli árnyékszékek számát és a lakás közművi ellátottságát. A gáz és villany esetében azt is, hogy azokat világításra, fűtésre, főzésre vagy ipari célra használták-e. Az első világháborút követő nagyarányú terület- és népességcsökkenés, a nagyszámú lakóhely-változtatás és a közigazgatás, a gazdaság szerkezetének szükségszerű átalakulása az épület- és lakásállományban is jelentős változást okozott. Az új állapot megismerését célzó 1920. évi népszámlálást a korábbi formát megőrizve hajtották végre. Két új ismérvvel, a lakott részek alápincézettségével és az épületben lévő ámyékszékek számával és minőségével bővült a kérdezett épületmutatók köre. A lakásadatoknál figyelemreméltó a szobák és a konyhák padozatának minőségére (a vertföld, deszka vagy fa, tégla, kő, cement, beton, egyéb, mégpedig: ... válaszokat elő is nyomtatták) vonatkozó két új kérdés. Ez alkalommal viszont a lakáshasználat jogcímét nem tudakolta a kérdőív. Az épületadatok kérdezésénél egyre nagyobb hangsúly került a tulajdonos személyére. A társadalmi rétegződés fontos mutatója a ház-, illetve a földtulajdon, az 1920. és 1930. évi nép59