NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)
Czibulka Zoltán: Az állampolgárság, a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás összeírásának népszámlálási lehetőségei és problémái
en, végül javaslatot tesz a nemzetiség vizsgálatának általános gyakorlatára: „A módszerek és adatok ismertetéséből kitűnik, hogy az a tökéletesnek mondható rendszer, amellyel a magyar statisztika a nemzetiségi és nyelvismereti statisztikát műveli, egyetlen államban sincsen. Bizonyos az, hogy nem minden államban van meg a szüksége annak, hogy a nemzetiségi és nyelvismereti statisztika olyan részletességgel műveltessék, mint ahogy az Magyarországon (...) A statisztikai tudomány szempontjából a Nemzetközi Statisztikai Intézet van hivatva arra, hogy az egyes államok nemzetiségi statisztikai módszereit felülvizsgálja és a kisebbségek számának megállapítására elégtelennek vagy helytelennek mutatkozó módszerek helyett tökéletesebb és helyesebb módszereket ajánljon. Mindezeknél fogva tisztelettel javasolom, hogy a Nemzetközi Statisztikai Intézet legközelebbi ülésén foglalkozzék ezzel a kérdéssel és hozzon olyan határozatot, amellyel ajánlja elfogadásra nemzetiségi és nyelvismereti statisztika tekintetében úgy a felvétel módszerére, mint a feldolgozásra és a közzétételre nézve az általam fentebb ismeretetett magyar rendszerét a nemzetiségi és nyelvismereti statisztikának." A konferencia a magyar javaslatot elfogadta, és az egyes országok hosszú évtizedekig ennek alapján alakították ki népszámlálási nemzetiségi tematikájukat. A következő, az ezredforduló tájékán lebonyolításra kerülő világnépszámlálás nemzetiségi tematikájának kialakítására az ENSZ az EGB-t kérte fel. Az 1997-ben Genfben elfogadott ajánlás - amely így egyben nemcsak európai regionális, hanem világajánlás is - a magyar javaslatra épül. Magyarország olyan javaslatot teijesztett elő, amely az 1992 őszén Budapesten tartott nemzetiségi statisztikai konferencia határozatát tartalmazza. A konferencián elfogadott határozat figyelembe vette a magyar és a környező országok népszámlálási gyakorlatát, lehetőségeit. 3. Anyanyelv A magyar népszámlálások során nemzetiségi, etnikai kötődés meghatározásának legrégebbi kérdése az anyanyelv. Az 1927. évi kairói népesedési világkonferencia éppen Magyarország javaslatára fogadta el, hogy az anyanyelv a nemzeti, etnikai kötődés erős ismérve, amely alkalmas egy ország nemzeti, etnikai összetételének bemutatására, jellemzésére. A magyar gyakorlatban az anyanyelv meghatározása az eredeti (gyermekkorban, először megtanult) nyelv mellett azt a kritériumot is magába foglalja, hogy azt a személy jelenleg is használja (saját nyel33
