NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Czibulka Zoltán: Az állampolgárság, a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás összeírásának népszámlálási lehetőségei és problémái

Az állampolgárság kérdése utoljára az 1960. évi népszámlálás felvételi kérdőívén szere­pelt, a népszámlálás publikációiban azonban már nem közöltek állampolgársággal összefüggő adatokat, az azt követő népszámlálások során pedig nem tartották indokoltnak az állampolgár­ság kérdezését: az utolsó feldolgozott és közzétett, 1949-re vonatkozó népszámlálási adat sze­rint az összeírtak 99,4 százaléka magyar állampolgár volt. Az azt követő években sem volt jel­lemző külföldi állampolgárok magyarországi jelenléte, illetve az országhatáron belül élő külföl­di állampolgároknak csak nagyon kis hányada tartozott a népszámlálások összeírási körébe. A legutóbbi három magyar népszámlálásból tehát a téma vizsgálata kimaradt, annak ellenére, hogy az e népszámlálásokra vonatkozó világnépszámlálási ajánlásokban az állampolgárság felvétele prioritást élvezett. 1870 és 1960 között minden népszámláláskor tettek fel állampolgársággal összefüggő kérdést. Az 1870. évi népszámlálás lajstromos kérdőívén a honossága kérdésre személyenként meg kellett jelölni, hogy „vájjon az illető a községben illetékes (helybeli)-e vagy nem illetékes (idegen)?". A Jegyzet rovatba „idegeneknél kiteendő az ország a hol honos", azaz meg kellett határozni, hogy melyik ország állampolgára az összeírt. Budapesten 1870-ben az országostól eltérő kérdőívet alkalmaztak, nem lajstromos kérdőívet, hanem már ekkor is egyéni számlálóla­pot használtak. A kérdőív nemcsak formájában, de néhány kérdés és válaszkategória megfogal­mazásában, így az állampolgárságra vonatkozó kérdésben is eltért az országostól. Itt a kérdés a következő volt: „honossága: vájjon t. i. helyben illetékes vagy idegen s ekkor hol honos?". A választ - mint arról az előzőekben szó volt - az országos, lajstromos kérdőíven két részre osz­tották, míg a budapesti kérdőíven a válasz bejegyzésére egyetlen rovat szolgált, ahol meg kellett jelölni, hogy az összeírt idegen-e, illetve hogy ha idegen, akkor mely ország állampolgára. 1880-tól - 1960 kivételével - minden népszámláláskor egységesen egyéni kérdőíveken történt a személyek adatainak felvétele, és a tízévenkénti népszámlálások során országosan egy­séges kérdőívet használtak. Az 1880. évi népszámlálás összeíróíve az állampolgárság kérdezé­sét illetően az 1870-ben Budapesten alkalmazott módszert követte: „Hová való honosságú vagy illetőségű? (mely ország-, megye-, községben?)". 1890-ben sem a kérdés szövege, sem a vá­laszadás módja nem változott. 1900-ban némileg más megfogalmazást alkalmaztak, a kérdés kiegészítő, magyarázó részében már megjelent az „állampolgár" kifejezés is: „Mi a honossága? (Magyar állampolgár-e vagy külföldi, ez utóbbi esetben mely országból való?) ". A válaszadás módszere megegyezett az előző népszámlálásokéval.

Next

/
Oldalképek
Tartalom