NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)
Összefoglaló a kötetben szereplő tanulmányokról
a kérdezett személyek töltötték ki. Kivételt csak néhány észak-európai ország jelentett, ahol a népszámlálás igazgatási célú nyilvántartáson (regiszteren) alapult, vagy vegyes felvételi módszert vezettek be. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az információk egy részét a nyilvántartásból (regiszterből) vették, további adatokat pedig bevallás útján jegyezték be a kérdőívbe. Akár a nyilvántartások (regiszterek) kizárólagos alkalmazásának, akár a vegyes módszemek előfeltétele, hogy a személyek azonosíthatók legyenek, mely alapján a különböző tematikájú nyilvántartások (regiszterek) adatainak összekapcsolását el lehessen végezni. További feltétel a nyilántartások (regiszterek) hitelessége, megbízhatósága és pontossága, valamint az, hogy az adott ország jogrendszere lehetővé tegye az igazgatási célú nyilvántartások (regiszterek) népszámlálási célú felhasználását. Az adminisztratív nyilvántartások (regiszterek) népszámlálási célú felhasználása már hosszú ideje témája a nemzetközi statisztikai találkozóknak. A legutóbbi tanácskozást e témában 1996 novemberében Genfben tartották, ahol összefoglalták e kérdéskörrel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatokat. A témában készült összefoglaló jelentés megállapítja, hogy a legtöbb európai ország rendelkezik helyi vagy központi népesség-nyilvántartással. Kiemeli Dániát és Finnországot, ahol a népszámlálások már adminisztratív nyilvántartásokon alapulnak. E jól koordinált nyilvántartások kiépítésére e két országnak 30 évre volt szüksége. A jelentés megállapítja, hogy csak néhány ország van Dániához és Finnországhoz hasonló szituációban. Norvégiában és Svédországban hasonló a rendszer, de lakás- és épület-nyilvántartást még nem hoztak létre. Hollandiában, Belgiumban és Szlovéniában a népszámlálások során széleskörűen használják a népesség-nyilvántartást. A legtöbb országban a lakcímmel ellátott népesség-nyilvántartáshoz való hozzáférés és felhasználhatóság nagy mértékben különbözik. Néhány országban ugyan jó minőségű népesség-nyilvántartás létezik, de a statisztikai célból történő hozzáférés korlátozott, míg más országokban még hosszú munkálatoknak kell megelőzniük a jól megalapozott népességnyilvántartás létrejöttét. Van az országoknak egy jelentős csoportja, például Anglia, Franciaország (Amerikai Egyesült Államok, Kanada), ahol nincs lakcímnyilvántartás, így ezekben az országokban főleg hagyományos típusú népszámlálásokat tartanak. Jelen dolgozatban nem lehet felvállalni, hogy a személyes adatokat tartalmazó közigazgatási nyilvántartások adatainak népszámlálási célú felhasználásának érdekében konkrét jogszabály-változtatási (módosítási) javaslatokat tegyünk. Csak arra vállalkozhatunk, hogy elméletileg 24