NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Dr. Lakatos Miklós: A lakossági nyilvántartások (regiszterek) szerepe a népszámlálási felvételekben

nálása. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a bemutatott összehasonlítás eredményei nem általánosíthatók, kisebb településeken jobb, a nagyobb városokban, főleg a fővárosban rosszabb helyzet is előfordulhatott. Azt is meg kell jegyezni, hogy 1990 óta - köszönhetően az országgyűlési és önkormányzati választásoknak - a népesség-nyilvántartás adatai pontosabbá válhattak. A bemutatott vizsgálat eredményei azt is megmutatták, hogy minden probléma ellenére a népesség-nyilvántartás által adott címjegyzék nagy részét azért az összeírok használni tudták. c) Nemzetközi kitekintés a nyilvántartások (regiszterek) népszámlálási célú használata szempontjából Az eddigi népszámlálások során Európa legtöbb országában a közvetlen kikérdezésen alapuló felvételi módszert alkalmazták, vagyis a kérdőíveket a számlálóbiztosok, illetve maguk a kérdezett személyek töltötték ki. Kivételt csak néhány észak-európai ország jelentett, ahol a népszámlálás igazgatási célú nyilvántartáson (regiszteren) alapult, vagy vegyes felvételi módszert vezettek be. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az információk egy részét a nyilvántartásból (regiszterből) vették, további adatokat pedig bevallás útján jegyezték be a kérdőívbe. Akár a nyilvántartások (regiszterek) kizárólagos alkalmazásának, akár a vegyes módszemek előfeltétele, hogy a személyek azonosíthatók legyenek, mely alapján a különböző tematikájú nyilvántartások (regiszterek) adatainak összekapcsolását el lehessen végezni. További feltétel a nyilvántartások (regiszterek) hitelessége, megbízhatósága és pontossága, valamint az, hogy az adott ország jogrendszere lehetővé tegye az igazgatási célú nyilvántartások (regiszterek) népszámlálási célú felhasználását. Az adminisztratív nyilvántartások (regiszterek) népszámlálási célú felhasználása már hosszú ideje témája a nemzetközi statisztikai találkozóknak. A legutóbbi tanácskozást e témában 1996 novemberében Genfben tartották, ahol összefoglalták e kérdéskörrel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatokat. Érdemes e tanácskozás legfontosabb megállapításait felidézni. A témában készült összefoglaló jelentés megállapítja, hogy a legtöbb európai ország rendelkezik helyi vagy központi népesség-nyilvántartással. Kiemeli Dániát és Finnországot, ahol a népszámlálások már adminisztratív nyilvántartásokon alapulnak. E jól koordinált nyilvántartások kiépítésére e két országnak 30 évre volt szüksége. A jelentés megállapítja, hogy csak néhány ország van Dániához és Finnországhoz hasonló szituációban. Norvégiában és Svédországban hasonló a rendszer, de lakás- és épület-nyilvántartást még nem hoztak létre. Hollandiában, Belgiumban és Szlovéniában a népszámlálások során széleskörűen használják a népes183