NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998)
Illés Sándor - Nagy Orbán: A vándorlások vizsgálatának lehetőségei a 2000 körüli népszámlálás és a kapcsolódó adatfelvételek során
Elképzelhető az is, hogy egyet sem (lakónépesség = a + b + c). A „lakónépesség" mennyiségileg - egy terület vonatkozásában - jobban megközelíti a valós helyzetet, mint az „állandó népesség". Úgy véljük, hogy a fentebb említett összegzéssel előálló lakónépesség a legtisztább többes számbavételt elkerülő kategória a bejelentési rendszerben lévőkről. Azonban egy adott időpontbeli tényleges helyzetet - melyet a népszámlálásnak tükröznie kell - a Jelenlévő népesség" kategóriája adja vissza legjobban abban az esetben, ha nem egy eszmei időpontot, hanem egy eszmei időszakot veszünk figyelembe. A „b" változatban szereplő kettős lakcímmel rendelkezőket úgy lehet egy helyhez kötni, hogy megkérdezzük, vajon a népszámlálás előtti évben hol töltöttek több éjszakát. 3 A fenti megszorításokkal előálló Jelenlévő népesség" független a lakásbejelentési rendszertől (annak esetleges pontatlanságaitól is) 4, és remélhetően tartalmazza a lakásbejelentési rendszerben nem szereplőket is. 2. Források A vándorlási adatok az alábbi három fő forrásból származhatnak: a) népszámlálások, b) regiszterek (valamilyen adminisztráció által képzett adatok), c) mintavételes felvételek. Az Európa Tanács kérdéseire adott válaszokból érdekes tendencia bontakozik ki arra vonatkozólag, hogy az egyes országok mely forrásokat, illetve források kombinációját tekintik saját belső vándorlási adataik fő kútfőjének. Az észak-európai államokban (Izland, Norvégia, Svédország, Dánia és Finnország), a Baltikumban (Észtország, Lettország, Litvánia), valamint Lengyelországban, Németországban és a Benelux-államokban a vándoráramlások követésében regiszterek hiányában mintavételes felvételeket kénytelenek elsődleges adatbázisnak tekinteni. Európa többi részén (Olaszországon és Bulgárián kívül) a regisztereket és cenzusokat részesítik előnyben, amennyiben hosszú távú nemzetközileg összehasonlítható trendekre, illetve esetleg elemi adatokra van szükség. A migrációs statisztika szempontjából Magyarország fejlett országnak számít, mert a népszámlálások a múlt század vége óta, a lakcímnyilvántartás 1955 óta, felvételek sora pedig az 1960-as évtizedtől rengeteg lehetőséget biztosít a jelenség különböző aspektusai1 Az ENSZ-ajánlások is ezt a változatot részesítik előnyben. 4 Érzésünk szerint a lakásbejelentési rendszer egyre kevésbé tükrözi a tényleges helyzetet, ami leginkább a retorziók hiányával, az állampolgári fegyelem lazulásával és a határok nyitottá válásával (a nagyszámú külföldi Magyarországon, és magyarok külföldön tartózkodásával) függhet össze. 50
