NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998)

Illés Sándor - Nagy Orbán: A vándorlások vizsgálatának lehetőségei a 2000 körüli népszámlálás és a kapcsolódó adatfelvételek során

A vándorlást alapvető vonása a mozgás irányából - mely az élő és élettelen világra egyaránt jellemző - közelítjük meg. A tisztább és egyértelműbb fogalomhasználat érdekében egyfajta hierarchiát állítunk fel. A mozgás után a mobilitást tekintjük a legáltalánosabb fogalomnak, melynek eredményeképpen megfigyelésünk már csak az élő természetre korlátozódik. A mobilitás mozgékonyságot jelent. Két fajtáját különböztethetjük meg: térbeli és társadalmi mobilitást. Az élővilág minden fajára jellemző a mozgékonyság és/vagy térbeli mozgás, azonban a társadalmi mobilitás kizárólag a társadalmakba szerveződő emberiség specifikumának látszik. Térbeli mobilitáson a népesség helyváltoztató mozgását értjük (megállapodáson alapuló elemként a térbeli mobilitásba nem tartozik bele a helyzetváltoztató mozgás). A vándorlás (migráció) a térbeli mobilitás egyik formája, a településen belüli költözés, az ingázás, a turizmus és egyéb látogató események, valamint térbeli aktivitások mellett. Végeredményben vándorláson a népesség adminisztratív határt átlépő lakóhely-változtatását értjük. 1. ábra A vándorlás sematikus ábrázolása A vándorlások elmaradhatatlan vándorlókon kívüli elemei a következők: - elvándorlás helye (területe) 47