NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998)

Czibulka Zoltán - Dr. Klinger András: A népszámlálás népességcsoportosításai és az azzal összefüggő kérdések, a hazai és a nemzetközi gyakorlat, valamint a nemzetközi ajánlások közötti összhang megteremtésének kérdései

már megtörténtként vegyék figyelembe, azaz aki gyakorlatilag már nem volt lakója az összeírt lakóegységnek, csak a kijelentkezés még nem történt meg, azt nem kellett az adott lakcímen összeírni, míg aki életvitelszerűen lakik az összeírás helyén, de a lakcímbejelentésre a későbbiek­ben kerül sor, annak az összeírás helyét a bejelentkezési szándéktól függően lakóhelyének vagy tartózkodási helyének kellett tekinteni. Mivel a jelenlét kérdése nem szerepelt, az 1970-ben és 1980-ban alkalmazott hét né­pességkategória helyett három összeállítására volt lehetőség: 1. állandó bejelentéssel rendelkező személy, akinek nincs ideiglenes lakása; 2. állandó lakó, akinek van máshol ideiglenes lakása; 3. ideiglenes lakó. A jelenlét kérdésének hiányában az adatoknak csak az állandó vagy a lakónépesség sze­rinti összegzésére, értékelésére van lehetőség. A részletes adatközlés - csakúgy, mint az 1980. évi népszámlálásból - a lakónépesség szerinti népességcsoportosításban történt. A bejelentett lakóhellyel, állandó lakással nem rendelkező személyeket (pl. a menhelyen, átmeneti szállásokon, szeretetházakban lakók egy részét) mind az állandó, mind a lakónépesség szerinti csoportosítás­ban is figyelembe vették, azaz az adatfeldolgozás során az összeírás helyét (ami általában a beje­lentett tartózkodási helyük volt) bejelentett lakóhelyüknek tekintették. A Központi Statisztikai Hivatal megalakulása óta figyelemmel kíséri a nemzetközi statisz­tikai gyakorlatot és módszertant, részt vesz két- és sokoldalú tanácskozásokon, ismerteti saját gyakorlatát, megismeri és lehetőleg adaptálja más országok és nemzetközi szervezetek tapaszta­latait, ajánlásait. A statisztikusok nemzetközi együttműködésének és a magyar statisztikusok nemzetközi elismertségének egyik első példája, hogy az 1872-ben Szentpétervárott tartott nem­zetközi statisztikai tanácskozás megvitatta és elfogadta Keleti Károly javaslatát a népszámlálá­soknál egyéni számlálólap alkalmazásáról. (Magyarországon egyébként csak 1870-ben és 1960­ban használtak több személy összeírására alkalmas, úgynevezett lajstromos kérdőívet.) Az ENSZ statisztikai szervezete és az EUROSTAT népszámlálási ajánlásokat dolgoz ki tagországai számá­ra. Az ENSZ EGB 1990 körüli népszámlálásra kidolgozott ajánlása a népességcsoportosí­tással kapcsolatban a következőket tartalmazta: 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom