NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998)

Czibulka Zoltán - Dr. Klinger András: A népszámlálás népességcsoportosításai és az azzal összefüggő kérdések, a hazai és a nemzetközi gyakorlat, valamint a nemzetközi ajánlások közötti összhang megteremtésének kérdései

Az eddigi magyar népszámlálások a jelenlét, illetve a bejelentettség alapján a következő főbb népességcsoportosításokat használták: Összeírt népesség: az adott területen számbavett személyek összessége, függetlenül a jelenléttől, illetve attól, hogy milyen módon vannak oda bejelentve. E népességcsoportosítást csak a felvétel és a feldolgozás szervezési munkái során használják, az elemzésekben, értékelésekben, közlésekben szakmai, gyakorlati jelentősége nincs. Jelenlévő népesség: az eszmei időpontban az összeírás helyén tartózkodó személyek összessége, függetlenül a bejelentett lakcímüktől. Állandó népesség: az adott területen bejelentett lakóhellyel (a népszámlálások idején használt fogalom szerint bejelentett állandó lakással) rendelkező személyek összessége, függetlenül attól, hogy van-e máshol bejelentett tartózkodási helyük (ideiglenes lakásuk). Ebbe a csoportba tartoznak azok a személyek is, akik valamilyen okból (pl. munkavállalás, tanulás, diplomáciai, kereskedelmi, tudományos megbízás teljesítése) az eszmei időpontban külföldön tartózkodtak, de bejelentett lakóhelyük az adott területen volt. Lakónépesség: két csoportból tevődik össze, mégpedig akiknek - az adott területen volt a bejelentett lakóhelyük, és máshol nem rendelkeztek bejelentett tartózkodási hellyel, illetve — az adott területen volt a bejelentett tartózkodási helyük. Magyarországon az 1857. évi népszámláláskor három csoportba sorolták a népességet: jelenlévő honos személyek, távollévő honos személyek és idegenek. Részletes, feldolgozás a honos népességről készült (amely egyébként leginkább a mai állandó népességnek felel meg). Az 1870-1949 között lebonyolított magyar népszámlálások felvételi módszere a jelenlévő népesség szerinti népességcsoportosítást tette lehetővé. Az ebben az időszakban végrehajtott adatfelvételek nagyobb részénél a távollévő személyekről részletes kérdőív kitöltésre sem került, csak egy összesítőlapon állapították meg a távollévők számát, a távollét okát és hogy ideiglenes, vagy huzamos távollévőnek kell-e tekinteni a személyt. A részletes adatfeldolgozások és -közlések ennek megfelelően a jelenlévő népességre vonatkoztak. A századfordulóig lebonyolított népszámlálások előkészítésekor többször felvetődött, hogy az adott területen élő népesség jellemzőiről a jelenlévő népességénél reálisabb képet nyer24