Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Popély Gyula: A magyarság számának, összetételének és települési területeinek változása Szlovákiában
10,3%-a vallotta magát magyarnak. Nyilvánvaló azonban, hogy a népszámlálás nemzetiségi eredményeire nagymértékben rányomta bélyegét a csehszlovákiai magyarságba beidegződött félelem, a többéves üldöztetések emléke, a sorozatos megaláztatások és nem utolsósorban a magyar lakosság tetemes részének reszlovakizációja. Tizenegy év elteltével, 1961. március l-jén került sor Csehszlovákiában a második népszámlálásra. Ez az időszak a magyar nemzeti kisebbség számára a "nagy ugrás" évtizede volt. Az 1950. március l-jétől 1961. március 1-jéig eltelt tizenegy esztendő alatt ugyanis a köztársaság cseh nemzetiségű lakossága 8,2%-kal, a szlovák 18,4%-kal, a magyar azonban 45,2%-kai/!/szaporodott. A magyar nemzetiség vonatkozásában azonban valójában egy formális eredményről, amolyan látszatszaporodásról van szó. Elvégre mindössze annyi történt, hogy a magyarok közül 1961-ben már többen be merték vallani eredeti, valódi nemzetiségüket, mint amennyien ezt 1950-ben megtették. Tény azonban, hogy ezáltal a magyarság százalékaránya Szlovákiában 10,3-ról 12,4%-ra emelkedett, /csak emlékeztetőül említem meg, hogy 1930-ban a szlovákiai magyarság százalékaránya 17,58%, 1921-ben 21,48%, 1919-ben 23,59%, 1910-ben pedig 30,62% volt./ 1961-ben Csehszlovákia 533 934 magyar lakosából 518 782 fő élt Szlovákiában, 15 152 pedig a cseh országrészekben. Ha a magyarság gyors asszimilációjának rémképe kezdett is szertefoszlani, a beolvadást szorgalmazó törekvések ezekben az években is időszerűek maradtak, s burkoltan jelen voltak szinte az élet minden területén. Bár a magyarság látványos, gyors eltüntetését már nem tartották elképzelhetőnek, a lassú, folyamatos beolvasztás vágya ott lappangott a hatalom szinte valamennyi politikai, gazdasági és kulturális intézkedésében. Csaknem újabb tíz év elteltével, 1970. december l-jén került sor Csehszlovákiában a következő népszámlálásra. Az 1961 márciusától 1970 decemberéig eltelt csaknem egy évtizedes időszakban a köztársaság cseh nemzetiségű lakossága mindössze 2,7%-kal szaporodott, a szlovák nemzetiség ellenben 9,5%-kal. Az 570 478 magyarból 552 006 élt Szlovákiában, 18 472 pedig a cseh országrészekben. Szlovákiában a magyar nemzetiségű lakosság abszolút száma növekedett ugyan a vizsgált évtizedben, százalékaránya azonban ennek ellenére 12,4-ről 12,2-re csökkent. Az 1970. évi csehszlovákiai népszámlálásnak volt egy rendhagyó mozzanata, nevezetesen az, hogy a számlálólapokon - az 1941. évi magyarországi népszámlálási gyakorlathoz hasonlóan - külön rovatba jegyezték be a megszámláltak nemzetiségét és külön az anyanyelvét. Az adatok összegezésénél ismét bebizonyosodott, hogy az anyanyelv felvétele a nemzeti kisebbségek szempontjából kedvezőbb képet ad e kisebbség számáról, mint a közvetlen nemzetiségi bevallás. Míg az egész köztársaság területén 570 478 fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, addig magyar anyanyelvűnek már 621 588-an - tehát 51 110 fővel többen - jelentkeztek, ebből 600 249 fő Szlovákiában, 21 339 pedig a cseh országrészekben. Az anyanyelv szerinti megoszlást véve alapul Szlovákia lakosságának 1970-ben 13,3%-a volt magyar. 1980. november l-jén tartották Csehszlovákiában a következő rendes népszámlálást. Az 1970-től 1980-ig tartó évtizedben a magyarság erős stagnálásának lehetünk tanúi. Az 1970. évi népszámlálás 570 478 fős magyar nemzeti kisebbsége ugyanis 1980-ra mindössze 9139 fővel szaporodott, így számaránya mind országos, mind pedig szlovákiai viszonylatban tovább romlott. Az 579 617 csehszlovákiai magyarból 559 801 élt Szlovákiában, 19 816 pedig a cseh országrészekben. A szlovákiai magyarság százalékaránya az 1970. évi 12,2-ről 1980-ra 11,2%-ra csökkent. E negatív jelenségek ellenére azonban az 1980. évi népszámlálás alapján Szlovákiában még mindig volt 399 magyar többségű helység. Ebből 194 volt a nyugat-szlovákiai, 118 a közép-szlovákiai és 87 a kelet-szlovákiai kerületben. A legutóbbi csehszlovákiai népszámlálásra tavaly, 1991. március 3-án került sor. Nem titok, hogy a felvidéki magyar társadalom zöme megújult reményekkel tekintett e nagy nemzeti erőpróbára. Bizakodtunk, hogy végre megáll nemzeti kisebbségünk számának átkos stagnálása, s nálunk is érezteti hatását az a nemzeti öntudatosodás és eijedés, amely a nyolcvanas évek második felétől szinte egész közép-kelet-európát hatalmába kerítette a Baltikumtól a Balkánig. Bizakodtunk, hogy az elsikkadt magyar százezreknek legalább egy része ismét visszatér eredeti nemzetéheznemzetiségéhez. Mindez azonban sajnos nem történt meg. Szlovákia lakosságának csak 10,76%-a, azaz 566 741 fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A magyar nemzetiségűek száma magasabb lett ugyan egynéhány ezerrel, százalékarányuk Szlovákia össznépességén belül azonban tovább csökkent. Bizony nagy csalódás volt ez valamennyiünk számára, óvatos optimistákéra és vérmes reményeket kergetőkére egyaránt. A szóban forgó legutóbbi csehszlovák népszámláláskor azonban újból az 1970. évi gyakorlatot követték, ami azt jelenti, hogy külön adatként kezelték a megszámlált lakosság anyanyelvi és nemzetiségi bevallását. Nos, a népszámlálás nemzetiségi adatai alig három hónap elteltével ismertek voltak, az anyanyelvi megoszlást azonban mind a mai napig nem tették hivatalosan közzé. 98
