Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Takács Imre: Nemzetiségi statisztika, nemzetiségi jog

alkalmas arra, hogy az általános elveken túlmenően hatékonyan befolyásolja a csatlakozó államok alkotmányozását és törvényalkotását. Dogmatikailag precíz jogfogalmakat alkalmaz /például a feltétlenül érvényesítendő, még rendkívüli helyzetben is tiszteletben tartandó jogokat külön kiemeli/. A részes államok kötelezik magukat, a joghatóságuk alatt álló minden személy számára faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzetiségi vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül az Egyezségokmányban felsorolt jogok biztosítására. A 27. cikk szerint az olyan államokban, ahol nemzetiségi, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják. Az Egyezségokmány az aláíró államokat nemzetközi jogilag köti, azaz a csatlakozó államok kérésére a nemzetközi jogban általában megengedett eszközökkel /tiltakozás, óvás, nyilatkozattétel, vizsgáló bizottság kiküldése, jelentéstételre kötelezés/ szankcionálhatják a vállalt kötelezettségek megsértését. Rendszeres ellenőrzési módszer az éves beszámoltatás rendje. A szerződéses jogok megsértése esetén alkalmazható az Emberi Jogok Bizottsága előtti harmadik beszámoltatás során a nyilvánosság elé tárás. Súlyosabb represszáliák alkalmazásának megengedhetősége erősen vitatott. A 27. cikk ez idő szerint az a maximum, amelyet a nemzetiségi kisebbségi jogok terén a nemzetközi jog biztosít. Hasonlóképpen tiltja a diszkriminációt a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló ENSZ-Egyezségokmány. 1950-ben Nyugat-Európa megalkotta az Emberi Jogok Európai Szerződését, amely nemzetközi kötelezettségként határozta meg az emberi jogok tiszteletben tartását. Az Európai Konvenció 14. szakasza tiltja a megkülönböztetés alkalmazását a kisebbségekkel szemben, köztük a nemzetiségi kisebbséghez tartozás alapján történő diszkriminációt. Az európai szerződés kőtelező jogi jellegét erősítette, hogy két, strasbourgi székhellyel működő jogi fórumot is létrehoztak, az Emberi Jogok Európai Bizottságát /1954. május 18./ és az Emberi Jogok Európai Bíróságát /1959. január 21./.'

6 A szerződés 24. szakasza alapján a szerződéskötő állam, 25. szakasza alapján pedig természetes személyek, nem állami szervezetek vagy személyek szövetsége fordulhat panasszal a Bizottsághoz, amely abban az esetben teijeszti az ügyet a Bíróság elé, ha megállapította a szerződéses kötelezettségek megsértését, és az egyeztetés nem járt sikerrel. A szerződés az egyének egyenjogúságát kívánta biztosítani az ENSZ-dokumentumokhoz képest hatékonyabb eszközökkel. Ezzel kétségtelenül egy magasabb sztenderdet ért el, és új viszonyítási alapot teremtett, egyben azonban a konszenzus szélső határát is jelezte. Az asszimilációnak kitett, de önszerveződésre még képes kisebbségek számára ez a szint is a fennmaradás lehetőségét ígérte. A tapasztalatok alapján azonban megállapítható, hogy a demokrácia és a szabadságjogok egyenjogúságon nyugvó teljes körű biztosítása, a diszkrimináció kizárása önmagában nem biztosítja a nemzetiségi lét megőrzését és a kisebbségi jogok megvalósulását azért, mert az individuális jogok körét meghaladó kollektív jogokra is szükség van a nemzetiségi identitás új generációk által történő továbbvitelére, a kulturális örökség átörökítésére. A nemzetközi jogi szerződéseket kiegészíti egy rendkívül fontos nemzetközi politikai megállapodás: az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975. augusztus l-jén elfogadott záróokmánya, amelynek VII. alapelve az emberi jogokról szól. "A részt vevő államok, amelyeknek területén nemzeti kisebbségek vannak, tiszteletben tartják az ilyen kisebbségekhez tartozó személyek jogát a törvény előtti egyenlőségre, maradéktalanul biztosítják számukra azt a lehetőséget, hogy ténylegesen élhessenek az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogokkal, és ily módon védelmezik a nemzeti kisebbségek törvényes érdekeit ezen a téren". A helsinki folyamatnak is nevezett EBEÉ bécsi utóértekezlete 1989. január 15-én - megerősítve a korábbi, a madridi utóértekezlet záró dokumentumát is - még nagyobb hangsúlyt helyezett a kisebbségek védelmére.'

7 3. Az etnikai kisebbségek jogainak nemzetközi garanciái Az utóbbi években Európában egyre inkább megerősödött az a vélemény, hogy jogilag kötelező erővel bíró nemzetközi szerződést kell alkotni a kisebbségi jogokról.

1

8 Ma már a politikusok is belátják ennek szükségességét. Ezt 57