Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Takács Imre: Nemzetiségi statisztika, nemzetiségi jog
A kisebbségvédelmi szerződések tételes jogi jellegét erősítette a Nemzetközi Állandó Bíróság gyakorlata, amely határozataiban értelmezte a szerződések szövegét. Kísérletet tett a kisebbség fogalmi meghatározására is, előtérbe helyezve az objektív ismérveket. 5 A Nemzetközi Bíróság a kisebbségi jogok megítélésében a diszkrimináció tilalmának megtartását tekintette általános követelménynek, egyaránt elmarasztalva a jogi szabályozásban vagy a gyakorlatban tetten érhető hátrányos megkülönböztetést. Minden kisebbségnek joga van az élet védelmére, a szabadságjogokra, köztük a vallásszabadságra, a személyes szabadságra, a lakás sérthetetlenségére, a lakhely és a hivatás megválasztására, az emigrációra és a tulajdon védelmére. A nemzeti kisebbségek számára biztosítani kell a nyelvhasználatot, a választás lehetőségét az oktatásban - biztosítva a kisebbségi nyelven folyó oktatást. 1923. szeptember 10-i határozatában értelmezte a politikai jogok gyakorlásában és a közteherviselésben való egyenlőséget. 6 Az etnikai kisebbségi lét jellemzője az uralmi helyzet hiánya. A többségi nemzet még demokratikus viszonyok között is kiszolgáltatott helyzetbe szoríthatja a kisebbségeket. Az alkalmazkodási reflexek, amelyek az államhatalomhoz való lojalitás mértékét meghaladó magatartást indukálnak, megindíthatják az asszimilációt és veszélyeztethetik a kisebbség létét. A kisebbségvédelem feladata a kisebbségek számára a fennmaradás lehetőségének a biztosítása. A kisebbségnek mint közösségnek az ismérvei a nemzetközi jogalkalmazást is foglalkoztatták. A kisebbségek objektív ismérvei között sorolták fel a faji, a nyelvi vagy a vallási azonosságot. Ezeknek meghatározó tényezőkként történt elismerése teret engedett rasszista értelmezésnek is a kisebbségi hovatartozás kérdésében. Nem tekinthető tehát váratlan fordulatnak, hogy a náci Németország hivatottnak érezte magát arra, hogy a német kisebbségek védelmezőjeként /Schutzmacht/ lépjen fel. 7 Már a harmincas években megkezdődött a népszövetségi kisebbségvédelem széthullása. Több ország felmondta a kisebbségvédelmi szerződést, illetőleg a Népszövetségből való kilépésével tagadta meg nemzetközi jogi kötelezettségeinek telj esítését . 8 2. A kisebbségekhez tartozó személyek védelme a diszkrimináció ellen az emberi jogok keretében. A szövetségesek a II. világháborút követő békeszerződésekben és a nemzetközi együttműködés új formáit létrehozó megállapodásokban a kisebbségvédelmet az emberi jogok nemzetközi elismerésétől és tiszteletben tartásától várták. 9 Az elfogadott egyezmények ezt a funkciót csak részben tudták betölteni. A mai tragikus tapasztalatok fényében kitűnik, hogy tarlós, nemzetközi konszenzuson nyugvó értékrendre van szükség, amelynek védelmét - a győztes államok hatalmi érdekek által diktált mohóságával véglegesen szakítva - nemzetközi jogi normákban kell megfogalmazni. Az a hatalmas átalakulás, amely a háború után a gyarmati rendszer felbomlásával végbement, bizonyítja a demokratikus nemzetközi jog pozitív hatását az önrendelkezés megvalósításában. A népek önrendelkezési jogának elismerése tette lehetővé a "harmadik világ" létrejöttét, ugyanakkor az önrendelkezési jog nem érvényesülhetett a részletekben, a nemzetiségi-etnikai kisebbségek jogainak a független államokon belüli biztosításában. 1 0 Az ENSZ Alapokmánya célul tűzte ki az emberi jogok és szabadságjogok megvalósítását, ezért közvetlenül is kötelezte a tagállamokat ezek tiszteletben tartására. A csatlakozó államok vállalták az emberi jogok érvényesítését mindenki részére, fajra, nemre és vallásra vonatkozó megkülönböztetés nélkül." Az ENSZ-ben kifejtett erőfeszítések eredményeképpen a Közgyűlés 1948. december 10-én elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A Deklaráció 2. cikkelye a diszkrimináció tilalmát részletesebben tartalmazza. Az Alapokmány taxációjához képest kiteijeszti a tilalmat a nemzeti és szociális származásra is. Az emberi jogok egyetemes megvalósításának reménye a II. világháború demokratikus koalíciójának győzelméhez fűződött. Az emberi jogok a természetjogban gyökereznek, egyesítik az európai humanizmus és a liberális politikai gondolkodás értékeit. Az ENSZ az emberi jogok megvalósulását a demokratizmus jegyében létrejött széles körű politikai konszenzustól várta, de a bekövetkezett politikai megosztottság folytán e remények szertefoszlottak. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata általános elveket, követelményeket tartalmaz, ennek folytán jogi normaként nem alkalmazható. Az ENSZ azonban nem mondhatott le az Alapokmányban is kinyilvánított célkitűzésről, az emberi jogok egyetemessé tételéről, ezért egymás után hozta létre az emberi jogok védelme érdekében az ún. szektorális nemzetközi egyezményeket, amelyek konkrét nemzetközi jogi kötelezettségeket tartalmaznak. 1 2 55
