Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Kovacsics József: A nemzetiségi statisztika problematikája

A nemzetiségeket a népszámlálások során - mint erre már Klinger űr előadása is kitért - más és más ismérvek alapján és eltérő módszerekkel írták össze, csoportosítják az adatokat, és az adatok területi részletezése is eltérő.

1

0 A következőkben azokat az ismérveket kívánom elsősorban említeni, amelyek tekintetében úgy vélem, a konszenzus kialakítható. A magyar népszámlálások 1880 óta tudakolják az anyanyelvet és 1941 óta a nemzetiségi hovatartozást is. Az 1880. évi népszámlálásnál még a beszélni és írni-olvasni nem tudókat egy rovatban mutatták ki. A nemzetiség kérdésével kapcsolatban az utasítás a következőket tartalmazza: "Minden befolyástól mentesen és anyanyelvétől függetlenül azt a nemzetiséget kell megjelölni, amelyhez tartozónak az összeírt személy érzi és vallja magát". Kisgyermekek esetében szüleik, illetve nevelőik nyilatkoznak. Anyanyelvként a gyermekkorban tanult nyelvet kell megjelölni, azt a nyelvet, amellyel az összeírt családtagjaival beszél és anyanyelvének vall. Végül megjegyzem, hogy a magyar népszámlálások 1910 óta minden olyan nyelvet is tudakoltak, amelyet az összeírt beszélt, illetve, amely nyelven másokat megérteni és magát megértetni képes volt. A szülők /apa, anya/ nyelve visszamegy a múltba, közel áll a származás, a népiség kritériumához, míg a legjobban beszélt nyelv, vagyis a gondolkodás nyelve inkább a jelent rögzíti s ezért jobban megközelíti a nemzetiség igazi szubjektív-lelki karakterisztikumát. A családi és háztartási nyelv inkább a megszámlált környezetére utal és nem mindig a megszámlált által rendszerint beszélt nyelv. Azt, hogy politikai diszkrimináció esetén a nemzetiségre utaló kérdésnél hűségesebben fejezi ki az etnikum hovatartozását az anyanyelvre vonatkozó kérdés, néhány példával világítom meg /lásd 4. tábla'./. Ezúttal a Nyugat-Dunántúl német, vend és horvát kisebbségeinek anyanyelvi és nemzetiségi adatait vetettem egybe néhány községben az 1941. évi adatbevallás alapján. A nemzetiségeket ért sérelmek következtében a második világháború utáni statisztikák a Duna-medence országaiban általában megbízhatatlanok. Külföldi példák helyett saját házunk tájáról említek néhány kirívó esetet, melyek azt is megvilágítják, hogy az anyanyelv a fő jellemzője a nemzetiségi létnek, és hogy a nemzetiségi adatbevallás éppen az összeírás idején fennálló politikai szituációtól függően hasznavehetetlen információt nyújt. A Vas megyei Alsószölnökön 1949-ben csupán két vend nemzetiségűt jelez a statisztika. Ugyanakkor anyanyelv szerint 194 fő vallotta anyanyelvének a vend nyelvet. Rábatótfalun nemzetiség szerint egy vendet írtak össze, anyanyelv szerint 501 vend lakost. Apátistvánfalván 1:624 volt az arány. Szentpéterfán horvát nemzetiségűnek senki sem vallotta magát, de anyanyelv szerint 595 lakost találtak. Az adatok részletezése a 4. és 5. táblában található. Az anyanyelv mellett hasznos a többi beszélt nyelv kérdezése is, éspedig nemcsak az általános műveltségi szint felmérése szempontjából, hanem azért is, mert a többség és a kisebbség nyelvének a tudása rávilágíthat a népek közötti jobb megértés szintjére, a népkeveredés mértékére, az asszimilációra. Egyúttal rámutat arra is, hogy a kisebbség milyen mértékben beszéli a többség nyelvét, illetve, hogy a többség milyen mértékben keresi a kisebbség megértését. A nemzetiségi lét megismerésében szerepet játszó további feltételek Az említett ismérvekre vonatkozó információk területi bontásban, községek szerinti közreadása megnyugtató tájékoztatást nyújt a nemzetiségek helyzetéről. Így pl. a koradatok a kisebbségi népesség öregedésére, a fiatalság iskolázási viszonyaira, a produktív korosztály adatai a foglalkozási helyzetre, a női népesség koradatai a reprodukció várható alakulására: a szülőképes korú népességre nyújtanak megbízható tájékoztatást. Már az is érdekes következtetésekre nyújt lehetőséget, ha több népszámlálás adatát vethetjük egybe a nyelvismeret tekintetében, területi részletezésben. Kiviláglik, hogy mely nyelv halad a kizárólagosság felé, hogy hol szorult háttérbe a kisebbségi nyelv. Mivel a nemzetiségi lét több komponensből tevődik össze és abban nem csak a nemzetiségi politika múltja és jelene tükröződik, jelenti egy olyan népcsoporthoz való tartozást, amellyel - a közös nyelven kívül különböző szálak, rokoni kapcsolatok, történelmi küzdelmek, népszokások, népviselet, életmódbeli különbözőségek is szerepet játszanak. Mindezek miatt e bonyolult kérdés megválaszolásához az anyanyelv és a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó kérdéseken kívül más kiegészítő kérdésfeltevésre is szükség van. 48