Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Kovacsics József: A nemzetiségi statisztika problematikája

A közjogi nemzetfogalommal szemben áll az a nemzetfogalom, amely szerint a nemzetet nem az államhatárok határozzák meg, hanem bizonyos lelki közösségtudat s egyben bizonyos autonómiára való törekvés. Ebbe a nemzetfogalomba az államhatáron tűli népelemek is beletartoznak. A további fogalomzavart az okozza, hogy egy harmadik, eléggé közkeletű értelmet is szokás adni a nemzet kifejezésnek; ez az értelmezés a több nemzetiségből alakult állam vezető, uralkodó nemzetiségét tekinti nemzetnek. Magunk Glatz Ferencnek, a Népszabadság 1992. augusztus 19-i számában megjelent tanulmányában kifejtettekkel egyetértve azt valljuk, hogy a nemzet fogalma alatt nyelvi, hagyománybeli azonosságű emberek közösségét kell érteni. Mi a nemzetiség? Azok a sajátságok, amelyek alapján a nemzetiséget meg szokták állapítani, lehetnek egyrészt veleszületett tulajdonságok, amelyeken az egyén nem változtathat, ilyenek: a leszármazás, vérség, vagy más sajátságok, szerzett kifejlesztett tulajdonságok (érzület, nyelv). Tehát a nemzetiség nem csupán nyelvi közösség: szerepe van a leszármazásnak, a közös történelmi múltnak, a kultúrának - a kultúra szót a legtágabban értve - de a különböző életvitelbeli sajátosságoknak is. Az egyik nézet az állam mindegyik ilyen közösségtudattal bíró népcsoportját; a másik csak az államalkotó, uralkodó nemzetiségen kívülieket nevezi nemzetiségnek. A kifejtettek alapján logikusnak azt az értelmezést tekintem, amely az állam valamennyi népcsoportját nemzetiségnek mondja, s a nemzetiséget kisebbségi és többségi nemzetiségekre különíti el. 3. Számháború a nemzetiségi statisztikában A nemzetiségi kutatás intézményeit a II. világháború után felszámolták, a Pázmány Péter Tudományegyetem Kisebbségi Intézetének a könyvtárát - mint fasiszta, soviniszta irodalmat - megsemmisítették. A Teleki Pál Tudományos Intézetet Kelet-Európai Intézetre keresztelték, belőle a művelt tudományoknak megfelelően akadémiai intézetek létesültek. A lappangó nemzetiségi ellentétek azonban csakhamar új intézmények megteremtésének a szükségességét vetették fel. Ezek ismertetése meghaladja előadásom kereteit. A továbbiakban a nemzetiségi statisztika problematikáját kívánom elemezni. A helyzet visszásságát mindenekelőtt néhány adatsor felvillantásával szeretném jellemezni. Elsőként a szomszédos államokban élő magyarságra vonatkozóan megjelent publikus információkat mutatom be //. tábla/. A táblában látható, különböző forrásból származó adatok felsorolásával az információk pontosításának a szükségességére szerettem volna rámutatni, amit főleg a statisztikai hivatalok együttműködésétől várhatunk. Anélkül, hogy magam egyik vagy másik, a népességszám alsó vagy felső határa mellett, a hivatalos statisztikai adat vagy a becsült adat mellett foglalnék állást, félve csak arra gondolok, hogy ha itthon az anyaországban minden két évben egy székesfehérvárnyi népességgel csökken a magyarság, vajon a kisebbségi sorsban nem rosszabb-e a helyzet. Ha igen, alighanem túlbecsüljük nehéz sorsú, más országokban élő magyarságunk számát. Ahhoz, hogy még jobban kidomborodjon a mai konferencia szükségessége a nemzetiségi statisztikára vonatkozó információk pontossága, hitelessége vonatkozásában, még egy adatsort kívánok bemutatni, mégpedig a hazai nemzetiségekre vonatkozóan. A magyar külügyminiszter előszavával 1991 augusztusában megjelent kötet: Hungary. Democracy Reborn, a következő adatokat tartalmazza /2. tábla/. Összesítve az adatokat, az alsó határ 846 ezer fő, a felső határ /az említettekhez hozzászámítva még a kínaiakat, akiknek számát a Magyar Nemzet 1992. évi márciusi számában 10 ezer főre becsüli/ 1 071 000, azaz egymillióhetvenegyezer főt tenne ki a nemzetiségek száma, ez mintegy 10,4%-át jelentené a magyarországi népességnek.

8 Kiindulásként azért választottam egy félhivatalos kiadványt, hogy rámutathassak arra, hogy mennyire bizonytalan - egymásnak ellentmondó - adatok vannak forgalomban a nemzetiségek számára vonatkozóan. A KSH 1990. évi népszámlálása 1,8%-os nemzetiségi részesedési adatot produkált. Külön is szeretném a figyelmet felhívni a legnagyobb számú etnikumra: a cigányságra, melynek számát az 1992. évi augusztus 9-i TV adás esti híradója 1 millióra becsülte. Magyarországon az 1893-ban végrehajtott országos 45