Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Csobai Lászlóné: A magyarországi román nemzeti kisebbség történetének áttekintése a statisztika tükrében

A népszámlálás adatai jól tükrözik az 1945 utáni helyzetet, amely természetesen az 1920 után kialakult állapot egyenes következménye. A 17 román ajkú görögkatolikus település közül az 1945-ig szinte kompakt lakosságú Bedő, a közel 50%-ig románok által is lakott Nagyléta /Oláh-Léta/ és Pocsaj kivételével napjainkra a lakosság nyelvileg szinte teljesen asszimilálódott. Mára már csak az idősebb generációnál követhető nyomon származástudata. A görögkeleti vallású román anyanyelvűek esetében is a vegyeslakosságú településeken, elsősorban ott, ahol a román anyanyelvűek mindig a kisebbséget alkották, az asszimilálódás mértéke sokkal erőteljesebb volt, mint a kompakt, vagy vegyeslakosságú, de még többségében románok által lakott községekben. Az 1990. évi népszámlálás szerint Magyarországon összesen 8730 fő vallotta magát román anyanyelvűnek, melyből Hajdú-Bihar megyében összesen 990 főt számláltak össze. 1990—1991-ben a két legkisebb — Darvason és Mezőpeterden - végzett kutatás alapján 200-250 fő vallotta magát románnak, azaz Darvason a lakosság fele, Mezőpeterden több, mint fele. 1992-ben pedig Vekerd községben a 200 fős lakosságból négy-öt család kivételével mindenki román származásúnak vallotta magát. Tehát a három legkisebb hajdú-bihari településen így összesen 650 fő vallotta magát románnak. Amennyiben hozzátesszük, hogy a három településen kívül még öt: Körösszakáll, Körösszegapáti, Pocsaj, Nagyléta, Bedő és Zsáka településeken is élnek románok, akkor az 1920 előtti 17 román görögkatolikus település közül csak hármat: Pocsajt, Bedőt és Nagylétát említettem - szembetűnő az 1990-es népszámlálás nagyon is nem reális volta. Ha figyelmen kívül hagyom saját kutatásaim eredményeit és a népszámlálás alkalmával összeírt 950 főt elosztom a kilenc Hajdú-Bihar megyei település számával, akkor egy településre 105 fő jut. Természetesen a népszámlálás alapján azt is tudjuk, hogy a kilenc település közül Bedő 80%-ig román, Vekerd 98%-ig, Mezőpeterd pedig 50%-ig az. A felsorolt három település román anyanyelvű lakossága összesen eléri a népszámlálás szerint számlált 950 főt, így a kérdés csak az, hogy a többi öt településen senki nem vallotta magát román anyanyelvűnek? Természetesen ezt a számítást ugyanígy végig lehet vezetni az összes Békés megyei településen, ahol összesen 5041 főt írtak össze román nemzetiségűnek. Jól lehet, Békés megyében kiemelve a 98%-ig románok által lakott Méhkereket és a 60%-ig románok által lakott Kétegyházát, az előbbit 2300 fővel, az utóbbit pedig 2850 fővel, összesen 5150 főt említhetünk, tehát 109 fővel többet, mint a népszámlálás által összeírt 5041 fő. A kérdés ismét az, hogy akkor a többi, összesen tíz település: Battonya, Békés, Békéscsaba, Elek, Gyula, Lőkösháza, Pusztaottlaka, Sarkadkeresztúr, Csorvás, és Újkígyós román nyelvű lakossága egyáltalán nincs felvéve az 1990-es népszámlálás adatai közé? A Békés Megye Képviselőtestületének Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Bizottsága által 1992. júliusában készült felmérése alapján Békés megyében 11 900 a román anyanyelvű lakosság száma.

4

3 Sajnos, ennek a felmérésnek is vannak hiányosságai, mivel Békés teljesen kimaradt a felmérésből, másrészt meg Sarkadkeresztúrt, Csorvást és Újkígyóst csupán megemlíti, mint olyan településeket, ahol a románság szórványosan él, létszám nélkül. Szándékosan nem szerettem volna becsült számokkal játszadozni, ellenkezőleg, az általam kiemelt hivatalos népszámlálási adatokkal igyekeztem rámutatni az 1990. évi összeírás nem reális voltára. Véleményem szerint minden népszámlálás az adott bel- és külpolitikai konstellációban torzul, ezért igazán hiteles sose lehet. A történettudománynak nemcsak a történeti statisztikára, hanem a többi segédtudomány statisztikai adataira is kell támaszkodni a kisebbség történeti kutatásában. JEGYZETEK 1 Magyarország városainak és vármegyéinek monográfiái. Bihar vármegye. Szerkesztette: Nadányi Zoltán, Budapest, 1938. 2 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. Bihar vármegye térképei. Nagyiétatérképe. 3 Bihar vármegye. Szerkesztette: Nadányi Zoltán, Budapest, 1938. 4 Nemzetiségi ismeretterjesztés I. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Nemzetiségi Tanács. Budapest, 1988. 5 Bihar vármegye. Szerkesztette: Nadányi Zoltán, Budapest, 1938., 506.p. 6 Ibidem ... 501.p. 7 Teodor Misaros: Din istoria comunitatilor Bisericesti Ortodoxé Romane din R. Ungara. Budapest, Tankönyvkiadó, 1990. 200.p. 8 Bihar vármegye. Szerkesztette: Nadányi Zoltán. Budapest, 1938. 516.p. 9 Teodor Misaros: Din istoria comunitatilor Bisericesti Ortodoxé Romane din. R. Ungara. Budapest, Tankönyvkiadó, 1990. 200.p. 10 Bihar vármegye. Szerkesztette: Nadányi Zoltán, Budapest, 1938. 11 Békés Megyei Levéltár. Patkás János hagyatéka. 12 Din traditiile populare ale romanilor din Ungaria. Zsúpos Zoltán: Date istorice si etnografice despre Micherechi. Budapest, Tankönyvkiadó, 10.p. 13 Nemzetiségi Ismeretterjesztés I. Tudományos Ismeretteijesztő Társulat Országos Nemzetiségi Tanács. Budapest, 1988. 14 Suciu D: Monográfia Mitropoliei Banatului. Editura Mitropoliei Banatului. Timisoara, 1977., 94.p. 15 Teodor Misaros: Din istoria comunitatilor Bisericesti Ortodoxé Romane din R. Ungara. Budapest, Tankönyvkiadó, 1990., 200.p. 16 Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula, 1938. 324