Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Csobai Lászlóné: A magyarországi román nemzeti kisebbség történetének áttekintése a statisztika tükrében
A bécsi nuncius 1919. május 10-én 17 román ajkú görögkatolikus egyházközséget a nagyváradi görögkatolikus püspök joghatósága alá rendelt, melyből 1912-től kezdődően 14 egyházközség a hajdúdorogi egyházmegye püspöke alá tartozott. 3 6 A magyar királyi vallás és közoktatási miniszter 1930-as jelentése szerint összesen 17 román ajkú görögkatolikus egyházközség van az ország területén, mint: Csegöld, Csengerújfalu, Porcsalma, Nyíracsád, Nyíradony, Álmond, Bagamér, Hosszúpályi, Kókad, Nagyléta, Pocsaj, Vértes, Makó, Bedő, Battonya, Kővár-Kölese. 3 7 Az 1930-as évi népszámlálás adatai szerint 17 községben 17 689 a görögkatolikus vallású lakosok száma, akik közül mindössze 1 150-en vallották magukat román anyanyelvűnek. Szembetűnő az ellentmondás: létezik 17 román ajkú görögkatolikus egyházközség 1150 hívővel. Olyannyira nagy az ellentmondás, hogy szinte valószínűtlen. Amennyiben az 1150 főt /mert a statisztika szerint a 17 689 főből ennyien vallották magukat románnak/ elosztjuk a 17 egyházközséggel, akkor átlagosan 67 fő tartozik egy egyházközséghez, de a magyar királyi vallás és közoktatási miniszter 1930. évi jelentése szerint csupán Nagylétán 454 a román anyanyelvű görögkatolikusok száma, a bedői plébánia hívei közül pedig 32 a magyar és 498 a román anyanyelvű görögkatolikus. Ha tehát a két egyházközség összesen 922 hívőt számlál, akkor a maradék 198 hívőt kell elosztani 15 egyházközséggel, így átlagosan egy egyházközségre 13 fő jut. Az 1912-ben felállított hajdúdorogi egyházmegyével - mely mindvégig a magyar liturgikus nyelv törvényes elismeréséért harcolt - elkezdődött a román ajkú görögkatolikusok folyamatos asszimilációja. Ezzel az egyház elvesztette a román anyanyelvet megőrző, konzerváló szerepét, amely csak a görögkeleti egyház esetében maradt meg mindmáig. A görögkeleti egyház szerint a görögkatolikus román parókiákból 1919 után a román papokat elűzték, a görögkatolikus magyar pap tisztán magyar nyelven kezdte meg a hittan tanítását, holott a háború előtt ezek román parókiák voltak. 3 8 Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy görögkatolikus parókiák irattári, levéltári anyagának a nyelve is a román volt 1919-ig. Bagamérben, Csegöldön, Újfalun, Makón, Abrányban, Acsádon román görögkatolikus felekezeti iskolák működtek, melyek azután román tanítók nélkül maradtak. 3 9 A magyarországi románok ügyeinek magyar királyi kormánybiztosa Dr. Sigescu József 1920. évi jelentése szerint a görögkeleti és görögkatolikus egyházközségekbe olyan állami tanítók nyernek kiküldetést, akik a román nyelvet nem bírják. 4 0 Román nyelvű oktatás és hitélet nélkül a kisebbség maga is igyekezett idomulni a többséghez, magyarul tanult az iskolában, magyarul imádkozott a templomban. Ezzel szemben a magyarországi román görögkeleti egyházközségek szerettek volna egy erős, jól működő görögkeleti püspökséggé szerveződni. Először hivatalosan 1927-ben a budapesti és vidéki görögkeleti román egyházközségek írásban kérték a miniszterelnököt román görögkeleti püspökség felállítására. A román görögkeleti egyházközségek a miniszterelnökhöz intézett beadványa számunkra statisztikai szempontból igen fontos adatokat tartalmaz a kisebbség létszámára vonatkozólag. A beadvány szerint az egyház 100 000 román görögkeleti vallású lelket számlál 18 anya- és 35 fiókegyházában. 4' 14 békési görögkeleti egyházközség kiküldöttje még ugyanabban az évben a békéscsabai értekezleten elhatározta a görögkeleti román papi főhatóságnak alulról-felfelé történő kiépítését. Kimondták a román esperesi adminisztrátor megválasztásának, továbbá egy egyházmegyei konzisztórium felállításának a szükségességét. 4 2 Az egyház által képviselt álláspont a román kisebbség lélekszámát illetően messze eltávolodik a hivatalos statisztikától, a népszámlálás adataitól. E mellett azonban megjelöli az egyházközségek számát a fiókegyházakkai együtt, olyan románlakta településeket megjelölve, amelyekre a népszámlálások nem utalnak. Az általam felsorolt adatokkal szerettem volna rámutatni arra, hogy akkor, amikor a két világháború közti időszakban a magyarországi román nemzeti kisebbségről szólunk, szólnunk kell annak vallási megoszlásáról is, miszerint - 18 görögkeleti anyaegyház; - 35 görögkeleti fiókegyház és - 17 görögkatolikus román ajkú egyházközség által összefogott lakosság összlétszámát kellene megállapítani. Visszautalva az 1910-es évi népszámlálásra, amikor 28 491 fő vallotta magát román anyanyelvűnek, ezt a számot elosztva az összes, azaz 70 egyházközséggel /18 anya- + 35 görögkeleti fiók egyházközség + 17 görögkatolikus egyházközség/, kapunk egy átlagot, azaz 407 főt. Tehát 407 fő jut egy egyházközségre, ez az átlag körülbelül megfelel a legkisebb település átlagának. Szándékosan választottam az 1910. évi népszámlálás adatait, mivel ekkor még működött a viszonylag szilárd egyházi szervezet keretében az összes, tehát a 70 egyházközség. 323
