Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Gyivicsán Anna: A magyarországi szlovákság számadatok tükrében
csökkenési arány e folyamat felgyorsulására utal. S íme a teljes "fejlődési vonal" a népszámlálási adatok tükrében 1880-1990 között /anyanyelvi bevallási adatok/: Vizsgálataim, amelyek a szlovákság néhány jellemző adatát és vonását kívánják a számok tükrében megvilágítani, egyúttal rámutatnak egyes nemzetiségi csoportok közötti különbségekre is. Elsősorban arra, hogy a magyarországi szlovákság olyan jegyeket is visel, amelyek más formában találhatók meg a többi nemzetiségnél. Amíg például a románság fejlődés-változásai sokszor szerbekkel, de általában délszláv népcsoportokkal vonhatók párhuzamba, addig a szlovákok a németekkel mutatnak több azonos jegyet. / A magyarországi nemzetiségeket a szakirodalom és a politika azonos típusú nemzetiségeknek tekintette, kiemelve, hogy valamennyi nemzetiségünkre jellemző a kis létszám, a szórványjellegű elhelyezkedés, valamint az a tény, hogy valamennyi nemzetiségünk a polgári nemzetek kialakulása előtt önkéntesen telepedett le mai lakóhelyén. Ezek a tényezők a hazai nemzetiségek további típusjegyeit is meghatározták: a gyenge nemzetiségi öntudatot, a keverék nyelvekig "torzuló" szórványtájszólásokat, a kulturális szint egyenetlenségeit és az értelmiségi réteg viszonylag szűk voltát. Ezek a típusjegyek 300 év alatt alig változtak, s ez részben magyarázza a negatívan alakuló népszámlálási számadatokat./ A magyarországi szlovákok számának alakulására a magyar-szlovák lakosságcsere idején a nagypolitika figyelt fel először, amikor az itteni szlovákság első ízben vált a csehszlovákiai és a magyarországi külpolitika eszközévé. Későbbiekben részletezve e problémát, elemzésünket az 1960 utáni állapottal kezdjük. 1960-ban 30 690-en /az összlakosság 0,3%-a/, 1970-ben pedig 20 929-en /az összlakosság 0,1 %-a/ vallották magukat szlovák anyanyelvűnek. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége ezeket a népszámlálási adatokat nem fogadta el, s ennél jóval magasabb becslési számmal dolgozott. Körülbelül 100-110 ezerre becsülte a szlovákok számát hazánkban. A szlovák nemzetiségi oktatás, valamint a szlovák kultúra iránti lakossági igény valószínűsítette ezt a becsült számadatot. Elsősorban a szlovák nyelvet tanulók létszámához, valamint a szlovák kulturális rendezvények látogatottságából és a szlovák öntevékeny művészeti mozgalomban résztvevők számából következtettek. Kővágó László: "A nemzetiségi kérdés a Magyar Népköztársaságban" című, 1967-ben megjelent tanulmányában először tekintette át és foglalta össze kritikailag az 1945 utáni népszámlálási és becsült adatokat. A szerző rámutatott, hogy nagy különbségek mutatkoznak az egyes hivatalos vagy nem hivatalos szervek által becsült adatok között, is. A tanulmányból kitűnik, hogy a legnagyobb eltérések éppen a szlovákok becslési számában mutatkoznak. így a magyarországi szlovákok becsült számadata az 1950-es, 1960-as években a következő változatokat hozta: 1880: 213 249 1900: 192 227 1910: 165 317 1920: 141 877 1930: 104 786 1941: 75 877 1949: 25 988 1960: 30 690 1970: 21 176 1980: 16 054 1990: 12 745 1960-as népszámlálás KSH, 1955-ös becslés A "Pártélet" c. folyóirat /1962/ Az MM Nemzetiségi osztálya /1961-63/ A prágai "Rudé Pravo" 1967. március 4-i száma A szlovák szövetség becslése /KSH 1955/ A pozsonyi "Predvoj" 1967. 5. szám Egyes szlovákiai szlovák értelmiségi körök 100 000-110 000 120 000 150 000 300 000 600 000 30 000 60 000 100 000 302
