Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Holger Fischer: A magyarországi német kisebbség 20. századi társadalmi-gazdasági átalakulásának térbeli aspektusai és a nemzetiségi statisztika

Az 1980-as tanácsi minősítésnek annyiban van különösjelentősége, hogy az nem csupán a nemzetiségek lakossági számadatait mutatja ki, hanem ezen túlmenően a nemzetiségi népességet három csoportba sorolta, ami világos utalásként enged következtetni a nemzetiségi azonosság állapotára. Ez a következő kategórákat különbözteti meg: - egyértelműen nemzetiség; - kevert, de nyelvileg nem asszimilált nemzetiség; - kevert és nyelvileg asszimilálódott nemzetiség. A Magyarországon található valamennyi nemzetiség együttesen a következőképpen oszlik meg a fenti három kategória szerint !2. tábla/: A nemzeti kisebbségben élők, illetve a magyarországi németek száma és megoszlása a "tanácsi minősítés" kategóriái szerint /1980/ !2. tábla! Valamennyi nemzetiség Németek Kategória együttes létszáma százalékos megoszlása száma százalékos megoszlása Egyértelműen nemzetiség* 136 636 52,0 65 969 47,9 Kevert, de nyelvileg nem asszimilált nemzetiség* 58 066 22,1 30 449 22,1 Kevert, nyelvileg asszimilált nemzetiség* 67 998 25,9 41 172 29,9 Összesen 262 700 100,0 137 590 100,0 * nemzetiség = nemzeti kisebbség /Szerk./ Ezek a számok világosan mutatják, hogy a német nemzetiség saját azonosságát illetően lényegesen rosszabb helyzetben van, mint a többi nemzetiség. Az egyértelműen nemzetiségként besorolt személyek száma világosan alatta van az átlagnak, a kevert és nyelvileg asszimiláltként besoroltak száma pedig lényegesen meghaladja azt. Az itt vizsgált mintafelvételből az alábbi kép következik: 54,9% tartozik az egyértelműen nemzetiségi kategóriába, 22,8% a kevert, de nyelvileg nem asszimilált csoportba, valamint 22,2% a kevert és nyelvileg asszimilált nemzetiség csoportjába. Vagyis ez az összkép világosan pozitívabb, mint ami országos átlagban a német nemzetiségre érvényes. A részletesebb térbeli elemzés során érdekes különbségek figyelhetők meg !11. és 12. ábra!: - Az 1920-ban 80% fölötti részesedést mutató települések általában magasabb részesedést mutatnak az egyértelműen nemzetiségi kategóriában és alacsonyabb részesedést a kevert és nyelvileg asszimilált nemzetiség kategóriájában, mint azok a települések, amelyek 1920-ban alacsonyabb német lakossági aránnyal rendelkeztek. Az erre vonatkozó értékek 63,8%-ot és 9,9%-ot mutatnak. - Az 1920-ban 80% fölötti részesedést mutató települések között különösen a góchelyzetűek mutatják a legmagasabb értékeket az egyértelmű nemzetiség kategóriájában 68,8%-kal és csupán 7,3 %-ot a kevert, nyelvileg asszimilálódott nemzetiség kategóriájában. Ez különösképpen igaz Baranya megye góchelyzetben lévő települései esetében, amelyek világosan magasabb értékeket mutatnak, mint Veszprém megye települései. - Az 1920-ban 20-50% közötti, illetve 20% alatti részesedést mutató települések esetében a kevert, nyelvileg asszimilált nemzetiség a jellemző, melynek értékei 57,3 %-tói 63,8 %-ig terjednek. Különösen feltűnő ez a tény a megfelelő góchelyzetű települések esetében, s ez bizonyíték arra nézve, hogy ezekben a körzetekben, a szélek közelében a nemzetiségi azonosságérzés erősen csökken. - Figyelemre méltónak tűnik, hogy a szigethelyzetű települések az egyértelmű és a kevert, nyelvileg nem asszimilált kategóriákban /együttesen 79,0%/jelentéktelen mértékben magasabb értékeket mutatnak, mint a 276