Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Klinger András: A nemzetiségi statisztika Európában és Magyarországon

Klinger András A NEMZETISÉGI STATISZTIKA EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON A népesség összetételére vonatkozó demográfiai elemzések egyik igen fontos - és a mai Európában egyre nagyobb érdeklődést kiváltó - kérdéscsoportja az, amely az egyes országok népessége nemzeti /nyelvi/ etnikai származási összetételére vonatkozik. Az 1990-es évek megváltozott Európájában e kérdéskör minden eddiginél jobban előtérbe került és ezért igen fontos annak áttekintése, hogy mi módon képes mérni a demográfia, ill. a népességstatisztika a népesség etnikai hovatartozását, hiszen ma a nemzetiségi ellentétetek egyre inkább a politikai konfliktusok /sőt háborús-polgárháborús tűzfészkek/ forrásai. Mindezek is aláhúzzák annak a jelentőségét, hogy a statisztika a valósághoz hűen legyen képes mérni a népesség hovatartozását és az erre vonatkozó kérdezések/feldolgozások módszertana oly módon legyen minden országban kialakítva, hogy az adatok összehasonlíthatóak legyenek. A nemzetiség megfigyelése különösen a közép-, kelet-, és dél-Európai régióban fontos, ahol évszázadok óta egy-egy ország területén több nemzetiség /népcsoport/ nyelvi csoport él együtt és ahol különösen az I. világháborút követő - és a II. világháború után megismételt - békeszerződések eredményeként méginkább vegyessé vált az egyes újonnan létrejött és az utóbbi években újra szétvált - országok nemzetiségi/nyelvi képe. Minden országban a politikának is, a demográfiai elemzésnek is a fő célja annak a megállapítása, hogy megbízható, valósághű adatok álljanak rendelkezésre a többségi /anya-/ nemzethez tartozókra, illetve az adott országban élő nemzeti kisebbségekhez tartozókra vonatkozólag. A statisztikai megközelítés általában kétirányú: származási-érzelmi-hovatartozási -alapon, amit általában nemzetiségi hovatartozásként jeleznek, vagy eredetileg tanult vagy használt nyelv alapján, ami a nyelvi ismérvek megkérdezésével állapítható meg. így e témakört többféle adattal is elemzik - sokszor párhuzamosan, sőt egymással összefüggésben is mégis egyszerűsítve a népesség ezen ismérveire vonatkozó megfigyeléseket nemzetiségi statisztikaként különböztetik meg. Legmegbízhatóbb és legteljesebb adatforrásai a teljes körű népszámlálások, bár természetesen reprezentatív népességi megfigyelések is lehetőséget adnak e típusú adatok nyerésére. Mindezek miatt összefoglalásunkban e kérdéskört két vonatkozásban kívánjuk megközelíteni: - milyen az európai régió és ezen belül a Magyarországgal szomszédos országok gyakorlata a népszámlálások nemzetiségi kérdéskörével kapcsolatban; - a végrehajtott népszámlálások adatai alapján miként alakult a Kárpát-medence népességének nemzetiségi és nyelvi képe az elmúlt 80 évben. I. Az európai népszámlálási gyakorlat Az Egyesült Nemzetek szervezete már 1950 óta minden évtizedre vonatkozóan ajánlásokat fogad el a népszámlálások tartalmára és fogalmaira vonatkozóan. Ezen világnépszámlálási irányelvek alapján készülnek el a regionális népszámlálási ajánlások is. Ezek sorába tartozik az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága és az Európai Statisztikusok Ertekezlete által immár öt ízben elkészített európai regionális népszámlálási ajánlás is. Mind a világ, mind pedig az európai népszámlálási ajánlások a népszámlálások által kérdezésre kerülő ismérveket lényegében két csoportra osztják. A mindenképpen megkérdezésre javasolt, kötelezőnek tekinthető ismérveket, illetve az ajánlottakat. A nemzetiségre vonatkozó kérdések mindkét ajánlásban ez utóbbi csoportba tartoznak, mivel az országoknak csak kisebb része tekinthető olyannak, ahol a népesség e tekintetben heterogén volta miatt e kérdéskör felvetésére szükség van. Ez nem jelenti azt, hogy az ajánlások nem tartalmaznak olyan meghatározásokat, amelyek közelebb kívánják hozni egymáshoz a nemzeti gyakorlatot és így összehasonlíthatóvá /sőt összeadhatóvá/ téve az erre vonatkozó információkat. De mindenesetre az ún. egyéb ismérvbe sorolás már önmagában 22