Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mészáros Árpád: Nemzetiség, anyanyelv és vallás a magyarországi népszámlálások tükrében
között. A németeké 8,2%-kal, a szlovák anyanyelvűek száma 9,3%-kal. A románság 27%-kal, több mint 600 ezerrel, a horvát és szerb etnikum együtt szintén 600 ezret meghaladó számban, 26 %-kai növekedett 30 év alatt. Szinte nem változott a rutének aránya, amely 1850-1910 között 2-3% között volt. A népesség vallási megoszlása a történelmi Magyarországon 1880-ban /2. tábla/ Vallás Ezer fő Százalék Római katolikus 7 850 50,2 Görög katolikus 1 497 9,6 Görög keleti 2 435 15,6 Evangélikus 1 123 7,2 Református 2 032 13,0 Unitárius 56 0,4 Izraelita 638 4,1 Egyéb 11 0,1 Összesen 15 642 100,0 A magyar anyanyelvűek arányának kisebb-nagyobb mértékű emelkedését minden megyében tapasztalták. Az adatok tanúsága szerint a németség elmagyarosodása volt a legszembetűnőbb. Csak néhány példát említve: a Moson megyei németek aránya az 1880. évi 68%-ról 55%-ra csökkent 30 év alatt, Sopron városban 71%-ról 51%-ra. Legszembetűnőbb azonban a fővárosi német polgárság számának és arányának jelentős megfogyatkozása. Számuk 1880-ban 120 ezer volt, a lakosság 33 %-a, 1910-ben viszont csupán 79 ezren vallották németnek magukat Budapesten, a polgároknak mindössze 9%-a. Ami a népesség vallás szerinti megoszlását illeti 1910-ben, említésre leginkább érdemes mértékű számbeli gyarapodás a 30 évvel korábbi állapothoz képest a zsidó vallásúaknál /46%/, a római katolikusoknál /39%/ és a görög katolikusoknál /35%/ volt tapasztalható az országban. Ezidőtájt ugyanis ezen három felekezethez tartozók természetes szaporodása volt átlagon felüli, méghozzá az előbbi sorrendben. A felekezetek területi elhelyezkedéséről a korábban leírtakhoz képest talán csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a zsidó népesség - foglalkozásukból eredően - főleg a városokban telepedett le. Például Budapesten az arányuk már 1880-ban közel 20% volt, míg 1910-ben meghaladta a 23 százalékot, ugyanígy Nagyváradon is. Miskolc és Szatmárnémeti lakosságának egyötöde volt zsidó 1910-ben, míg a többi nagyobb városunkban általában 10-15% között mozgott arányszámuk. Az I. világháborút követő magyar népszámlálások nemzetiségi és vallási adatai is, mint minden egyéb statisztikánk, egy teljesen más - léptékeiben, összetételében egyaránt más - képet tárnak elénk. Az 1920. évi népszámláláskor az ország egyharmadnyira zsugorodott területén 7 millió 980 ezer lő volt a népesség száma. Ennek anyanyelv /nemzetiség/ szerinti megoszlásáról, az eddigiektől merőben eltérő, alábbi helyzet tárul elénk /3. tábla/-. Magyarország népességének nemzetiségi megoszlása 1920-ban* /3. tábla/ Nemzetiség Ezer fő Százalék Magyar 7 147 89,6 Német 551 6,9 Szlovák 142 1,8 Román 24 0,3 Rutén 1 0,0 Horvát 37 0,5 Szerb 17 0,2 Egyéb 61 0,8 Összesen 7 980 100,0 * Az 1920-as népszámlálás anyanyelvi adatai alapján 194
