Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mészáros Árpád: Nemzetiség, anyanyelv és vallás a magyarországi népszámlálások tükrében
eredményeként két dél-alföldi megyében, Békésben mintegy 29 ezer /17%/, Csanádban 21 ezernyi /25%/ szlovák népesség lakott 1850-ben. A román etnikum a múlt század közepén a mintegy két és negyedmilliós lélekszámával a Kárpát-medence legnagyobb arányú /17%/ nemzetisége volt. Az ún. "kisebb" Magyarországon is több mint félmillióan éltek /7%/, természetesen az Erdéllyel határos megyékben. Bihar megyében több mint 200 ezer románt vettek számba 1850-ben. A megye népességének 52%-át ők alkották. Arad megyének majdnem 70%-a /173 ezer fő/ volt román. Betelepülésük spontán és szervezetten elkezdődött még az Árpád-házi királyok idejében, főként a tatárjárás után. Az 1850-es osztrák népszámlálás a zsidóságot nem csak felekezetként, hanem mint nemzetiséget is számításba vette. A kisebb országterületen az ún. jogi népességnek 4,2%-a zsidó nemzetiségű volt, mintegy 320 ezer fő. Legnagyobb arányban /8-10%/ a Galíciával határos észak-keleti megyékben és nagyvárosainkban éltek. Például Pest népességének 15%-a, Budának 12%-a, Nagyvárad 14%-a zsidó volt. Meg kell még említeni a ruténokat, akik 54%-os többségben a mai Kárpátalja három megyéjét /Ungvár, BeregUgocsa és Máramaros/ lakták. Horvátokat, szlovéneket és szerbeket csak egy-két déli és nyugati megyében írtak össze 1850-ben a Horvát-Szlavónián és a Szerb Vajdaságon kívül eső, magyar területeken. Cigányok minden megyében előfordultak, de legfeljebb 1-2%-os arányban. A szabadságharcot követően megtartott osztrák népszámlálás vallási adatai alapján a következő nagyon vázlatos ismertetésre nyílik lehetőség a kisebb Magyarországról. A népességnek 54%-a volt római katolikus. Az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban /75-80%/ az ország nyugati felében éltek, beleértve természetesen a Felvidék északnyugati területét is. De az ország leginkább katolikus megyéje Heves volt, 92%-os aránnyal. A reformátusság a maga több mint 1 millió 400 ezres lélekszámával a népességnek közel ötödét jelentette. Legnagyobb - 67%-os - arányban Alsó Biharban éltek Debrecen központtal / 93%/, de jellegzetesen református megye volt Szabolcs és Békés is. Jelentős számban és arányban laktak még Szatmár, Borsod, Szolnok és Jász-Nagy-Kun megyében is, tehát egy összefüggő területén az országnak. Az evangélikusok elsősorban Eszakközép-Magyarországon alkottak összefüggő tömböt a jellegzetesen szlovák megyékben, de jelentősebb volt arányuk Békésben és Vas megyében is. Tekintve, hogy a ruténok részben görög katolikus, részben görögkeleti vallásúak voltak, e felekezetek az általuk lakott megyékben domináltak. Görögkeleti vallásúakat szintén főként azokban a megyékben találunk, ahol jelentős arányú román vagy szerb népesség élt a múlt század közepén. A történelmi Magyarország területén élő népesség anyanyelv és vallás szerinti megoszlásáról a dolgozatban az 1880. és az 1910. évi adatok tájékoztatnak. Azért esett a választás erre a két népszámlálásra, mert anyanyelvet és vallást együtt 1880-ban kérdeztek először, míg 1910-ben volt az utolsó magyar népszámlálás a teljes 325 ezer négyzetkilométeres országterületen. 1880-ban a 15,6 milliót is meghaladó polgári népességnek mintegy 40%-a volt magyar anyanyelvű, tehát a többség valamelyik másik etnikumhoz tartozott. Német volt a népesség 12%-a, és miként 1850-ben is, jelentős számban és arányban éltek Moson, Sopron és Vas megyében /271 ezren, ami az ottani népességnek közel 40%-át jelentette/. Baranya és Tolna megyében a lakosságnak egyharmada volt német 1880-ban. A legnagyobb összefüggő tömböt a Szerb Vajdaság és Bánság területén alkották, Bács-Bodrog, Temes és Torontál megyében, ahol is közel 460 ezer német a népességnek több mint 29%-át képezte. Erdély négy déli megyéjében - Brassó, Nagy és Kis-Küküllő, valamint Szeben megyében, mondhatni összefüggő tömböt képezve - több mint 140 ezer szászt vettek számba, arányuk több mint 31 %-os volt. Hasonló arányban éltek szászok Beszterce-Naszód megyében is. Jelentős szász sziget volt a Felvidéken Szepes megye /28%/. Budapest polgárságának egyharmada /120 ezer fő/ vallotta németnek magát az 1880. évi népszámláláskor. A szlovákok számában 60 ezres gyarapodás mutatható ki az 1850-es népszámlálást követő három évtizedben. Kereken 1 millió 800 ezren vallották szlovák /tót/ anyanyelvűnek magukat 1880-ban. A jellemzően szlovák lakta, felvidéki megyék többségében számuk kismértékben gyarapodott. Egyedül Sáros megyében tapasztalták a szlovák anyanyelvűek számának és arányának csökkenését. Ugyanakkor például Békés megye szlovák lakossága 1850-1880 között majdnem a kétszeresére /29 ezerről 54 ezerre/ növekedett. 192
