Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSEI
egyrészt erősítheti, hitelesítheti a megállapítást, másrészt azért sem tettem, mert az a tanulmányok összefüggéseit bontotta volna meg sok esetben. /Ezekre szerkesztői megjegyzésekben történik utalás./ Fentiekben kifejtettekkel jelezni szerettem volna, hogy az elkészített tanulmányok nem mindig egyöntetűek. A szerzők érdeklődési köre, az átélt évtizedek élményei és a különböző élethelyzetekben felhalmozott tudásanyag alapján ki-ki másképpen dolgozta fel a napirenden levő kérdéseket. Nem is mindig azt vizsgálták, ami a nemzetiségeket összeköti, hanem sajátos, egyéni, nem minden esetben az újjászülető Európa gondolatára alapuló nézőpontból elemezték a népek közös, az egymásrautaltságot meghatározó problémáit. Nagyon törekedtünk a konferencia szervezése során arra, hogy a szomszédos államokban élő magyarság számát és összetételét megvilágító előadások megtartására az utódállamokból kéljünk fel szakértőket. Romániából több tudós elhárította a felkérést. Hasonló gondok jelentkeztek a Szlovákiában lezajlott demográfiai folyamatokat vizsgáló szakemberek meghívása során is. Mindez nem szabad, hogy eltérítse a nemzetiségkutatókat attól a gondolkodástól, amely az együttélést úgy fogja fel, hogy az nemcsak a területi, földrajzi együttlétet jelenti, hanem kiterjed a mindennapokra, a gazdaságra, a családok életére, a települési kapcsolatokra, illetve még a tudomány és a kultúra területére is. E sokrétű kapcsolatok nélkül az együttélés csak politikai jelszó marad, és az Európai Közösség által felvázolt átjárható, légies határok sohasem valósulnak meg. Meg kell említenem azt is, hogy a Trianon után elcsatolt városok, községek neveit több szerző csak a mai elnevezéseik alapján tüntette fel. A közérthetőség érdekében a kötet végén közöljük a mai hivatalos elnevezéseket annak az államnak a nyelvén, amelyhez azok területileg tartoznak. Kéljük a kötet tanulmányozóit, higgyék el, hogy szilárd elhatározásunk volt azon célkitűzés, hogy végre közösen, együtt vizsgáljuk a Kárpát-medence népeinek igaz, bizonyított tényekre alapozott település- és népességtörténetét. A viták, a nem bizonyított, vagy nem bizonyítható publikus adatok, a különböző reális vagy irreális, de egymásnak ellentmondó becslések, a számháborúnak nevezhető helyzet is azt sugallja, hogy szükség van egymás véleményének megismerésére. E munkában nyertesek csak a népek lehetnek. Nem területet kívánunk el-, vagy visszafoglalni, hanem a múltat kívánjuk tisztázni, hogy együtt építhessük a jövőt. Ezért - a bizonyított tényeket tisztelve - hozzá kellene fogni a Kárpát-medencében élő népek demográfiai történetének vizsgálatához, megírásához. Az európai úton való előrehaladás bizonyos önfegyelmet is kíván, az egyéni sérelmeket nem felejtve, a közös jövő, az együttélés szolgálatában. Ezt a célt kívánta szolgálni a konferencia és annak itt megjelent előadásai. Nagy eredménynek tekinthetjük, hogy a résztvevő államok Statisztikai Hivatalainak vezetői, illetve képviselői e lehetőséget felismerték és készségüket nyilvánították a további együttműködéshez. Miután hasonló összefoglaló demográfiai munka még nem jelent meg Magyarországon, bízom benne, hogy hibái ellenére hasznos tükörkép lesz a Kárpát-medence népeiről és nemzetiségeiről. Végül elnézést kell kérnem azoktól, akiknek a tanulmányait rövidíteni kellett. A nyomdai kéziratnak a szerzőkhöz való visszajuttatására technikai okok miatt már nem volt lehetőség. Értékes munkájukért mind a szerzőknek, mind a szerkesztőbizottság tagjainak köszönetet mondok. Külön is megköszönöm azt az értékes segítséget, amit a kötet lektoraitól kaptam. Bízom abban, hogy a szomszéd államok demográfusai, történészei is jobbító szándékkal és a kötet tárgyilagos, indulatoktól mentes bírálatával fogják majd segíteni az itt élő népek múltjának, jövőjének a jobb megismerését. A szerkesztő 18
