Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Popovics Tibor Miklós: A kárpátaljai magyarság statisztikai számbavételének egyes kérdései a második világháború után
Popovics Tibor Miklós A KÁRPÁTALJAI MAGYARSÁG STATISZTIKAI SZÁMBAVÉTELÉNEK EGYES KÉRDÉSEI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN Bevezetés Kárpátalja magyar népessége számbavételének legfontosabb formáját 1944 után, amikor ezt a területet a Szovjetunióhoz csatolták, a népszámlálások jelentették. A kárpátaljai magyarság nyilvántartásának más formái is léteztek 1944 után a szovjet uralom évei alatt. Ilyen volt például az anyakönyvi és a rendőrségi számbavétel rendszere. De készültek különböző listák, illetve regiszterek is: választásiak, munkahelyiek, valamint az iskolaköteles gyerekekről, egyetemekre, illetve főiskolákra felvételizőkről és ott tanulókról, katonakötelesekről és hadirokkantakról. A városokban ezenkívül információforrásként szolgáltak az úgynevezett lakossági címnyilvántartó hivatalok kartotékjai, valamint a házmesteri lakónyilvántartó könyvek. A falvakban hasonló szerepet töltöttek be a gazdasági háztartásokat nyilvántartó községi tanácsi könyvek. És nem utolsósorban meg kell említeni a KGB nyilvántartás rendszerét, amely minden szovjet állampolgárra és különösen az úgynevezett bűnös népekre, így a kárpátaljai magyarokra is kiterjedt. A szovjet népszámlálások során általában a népesség három kategóriáját különböztették meg: 1. jelenlévő, 2. állandó vagy megtelepedett, 3. jogi vagy bejegyzett. Jelenlévő alatt értendő mindazon népesség, amely a számlálás idején az adott területen tartózkodott. Tehát minden jelenlévő személy, függetlenül attól, hogy ténylegesen állandó vagy ideiglenes jelleggel lakott ott, valamint a turisták, katonák és külföldiek. Sőt még egyes olyan személyek is, akik a népszámlálás pillanatában különböző okok miatt az adott településen kívül voltak: munkavégzés egy másik településen napi ingázás esetén, stb. Ily módon egy személy jelenléte egy adott település konkrét lakóhelységében statisztikai értelemben nem volt azonos az illető fizikai jelenlétével. Az állandó népesség az, amely általában állandó jelleggel lakott egy adott helyen, függetlenül attól, jelen volt-e ott a népszámlálás pillanatában vagy sem. Meg kell jegyezni azonban, hogy az állandó népesség körének meghatározása a gyakorlatban nagy nehézségekbe ütközött, mert egy adott helyen egy személy állandó vagy ideiglenes tartózkodásának megkülönböztetése eléggé relatív volt. A Szovjetunióban elfogadták az állandó népességnek a következő időtartamra mért kritériumát: nem kevesebb mint 6 hónapig kellett helyben lakni. Ugyanakkor egy jövevény személynek az állandó népesség kategóriájához való tartozása nemcsak attól függött, hogy az illető egy adott helyen mióta élt, és hogy mikor hagyta el a korábbi lakóhelyét, hanem döntően az ideérkezése céljától. Ugyancsak az állandó népesség kategóriába sorolták az egyetemek, főiskolák és szakközépiskolák diákjait, a honvédség, határőrség, belügyi alakulatok, KGB katonáit és tisztjeit, akiknek - függetlenül az érkezés idejétől - 6 hónapnál hosszabb ideig kellett helyben tanulni, vagy szolgálatot teljesíteni. Tehát adott esetekben statisztikai (összeírási) értelmezésről vett szokványos állandó lakosságról volt szó, nem pedig közigazgatási értelemben vettről. Ily módon ez nem függött sem a lakásjogosultságtól, sem a rendőrségi bejegyzés tényétől. Az állandó és jelenlévő népesség egymáshoz való viszonyulásának tisztázására célszerűnek látszott bevezetni az ideiglenesen ittlakók és az ideiglenesen hiányzók fogalmát. Az ideiglenesen ittlakók azok a személyek, akik a népszámlálás pillanatában itt voltak, de ugyanakkor nem voltak itt állandó lakók, mert az állandó lakóhelyük máshol volt (például kiküldetésbe, ideiglenes vagy szezonális munkára, termelési gyakorlatra, vakációra, vendégségbe stb. érkeztek ide kevesebb mint 6 hónapra). így az ideiglenesen ittlakók a jelenlévő népesség kategóriához tartoztak. Az ideiglenesen hiányzók azok, akik a számlálás pillanatában különböző okok miatt hiányoztak az adott helyen, ugyanakkor rendszerint állandóan itt laktak (például kiküldetésbe, vakációra, termelési gyakorlatra, üdülésre stb. utaztak innen máshova nem több mint 6 hónapra). Kivételt a katonai szolgálatra, illetve tanulásra (egyetemeken, főiskolákon, szakközépiskolákon) máshova távozók képeztek, így ők nem számítottak ideiglenesen hiányzóknak. Ugyancsak nem tekintették ideiglenesen hiányzóknak az ítélet végrehajtását máshol töltő jogérvényesen elítélt rabokat, 179
